Lakatos László

Gyûlölöm (...) a tökéletességet. A tökéletesség a bevégzettség, az egyformaság, az unalom. A tökéletesség után nincs tovább. Fejlődni, előbbre menni csak az tud, akinek van miért, akinek javulnia kell, csiszolódnia, gyarapodnia.

Az ember válogassa meg azt, akitől kér. Adni mindenkinek lehet, de nem lehet elfogadni mindenkitől.

Nincs az az ember a világon, aki valamit előre tudhatna.

Az őszinteség az emberi lélek virágzása.

Ha egy nő szemet vetett egy férfira, akkor az nem tud szabadulni tőle. És jaj annak a férfinak, akit egy nő megkívánt. Még ha az a férfi százszor és ezerszer és a szerelmek szerelmével is szereti azt nőt. Annak a férfinak vége van.

Az élet veleje: ne törődj a világgal, amely nem törődik veled. Ne törődj semmivel, csak magaddal.

A szerelem akkor a legszebb, amikor a szerelmesek még nem gondolnak a holnapra. Amikor még eszükbe sem jut mindaz, ami a legédesebb álom nyomán jár: házbér, veszekedés, lejáró váltó, szabószámla, világnézeti eltérés és fejfájás, férj és feleség családjainak összetûzése, harag, zsörtölődés, lenyelt könnyek és lenyelt szavak, a mosoly, amit hazulról kicsempésznek és a hazugság, amit otthon elhasználnak, csalódás és megtévesztés, fásultság, közöny és kopás.

A szerelem akkor a legszebb, amikor a férfi még nem gondol rá, hogy a nőt feleségül kell venni. (Mert a nő mindjárt arra gondol, hogy elvéteti magát a férfival.)

A szerelemnek nincsenek mézes hetei, csak mézes percei.

Nincs nagyobb butaság, mint némely percekben okosnak lenni.

Az ember megszökhetik egy olyan börtönből, amit kőből vagy vasból, de nem egy olyanból, amit időből építettek.

A magányos nő a legritkább, de a legszebb látvány is, még ha az a saját feleségünk is.

Nincs az az értelmetlen és gépies robotmunka, amelybe az, aki végzi, vagy mással végezteti, ne diktálna bele valami belsőbb, szent értelmet.

A nő mindennap egy nappal öregszik, tehát a nő mindennap egy nappal fiatalabbnak akar látszani."Ma öregebb vagyok, mint tegnap voltam. Hogyan tûnhetnék ma fiatalabbnak, mint tegnap voltam?" Ez a nagy kérdés. És a felelet? "Fiatalabbá fog tenni az új ruha, amit ő még nem látott rajtam." És a férfi hozza az új ruhát, hogy a nő őt vele becsapja. Hozza. Mert nem elég, hogy a nő be akarja csapni a férfit, a férfi is azt akarja, hogy a nő becsapja őt.

A nőnek, hogy uralkodjék, nem arra van szüksége, hogy szép legyen, hanem arra, hogy legyen egy férfi, akivel el tudja hitetni, hogy ő szép, sőt, hogy ő a legszebb.

A házasságban nemcsak filozófia van. A házasságban ebéd is van, konyhapénz, új ruha, szabószámla, a házasságban hálószoba is van.

Bölcsességgel nem él meg az ember.

Egyik nap, mint a másik. Összeveszések, kibékülések, marakodások, csókolózások. Végül is az egyik éppen olyan keveset ér, mint a másik. A harag éppen úgy elveszti súlyát, mint a béke, és nincs íze már sem a csóknak, sem a harapásnak. Semmi nem romlik el olyan gyorsan, mint egy házasság.

A világ változhat, minden felborulhat, de a csend egy férfi és egy nő közt, az mindig ugyanaz volt és lesz.

Férfi és nő minden új szerelemben - ha igazi szerelem - megújul.