Lakatos Levente

Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!

A sorsnak gyakran pofátlanul szar a humora.

A problémák előli menekülés egy olyan verseny, amelyben sosem nyerhetsz!

Öt évvel ezelőtt csak reménykedtem, hogy találhatok magam mellé egy olyan lányt, akivel az összes sejtünkben tökéletesen passzolunk. Aki rendes, értékes és mégis ott lobog benne a csintalan, fékezhetetlen tûz. (...) Akinek törékenysége törődésre ösztönöz, aki mellett ébredni nem teher, akinek a csókjába minden porcikám belebizsereg (...). Aki kézen fog és kirángat a sötétségből. Akivel amellett, hogy egymásból táplálkozunk, szabadnak érezhetem magam. Aki miatt meghalnék, ha elveszíteném.

Személyiségünket tapasztalataink fûszerezik, az enyémbe pedig alig egy csipetnyit szórt az élet.

Egy nő felépített tekintélyét csak egy másik nő döntheti romba.

Mindennek van szavatossága, egyszer minden véget ér, lejár, elévül vagy elromlik. Ha ezt nem veszed figyelembe, rád rohadnak a dolgok, aztán elfertőződnek, végül elpusztítanak.

Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.

A tükör a legőszintébb barátnőd: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

A titkaid olyanok, mint a szüzességed: ha rossz embernek adod, ráfaraghatsz.

A gyenge ember kifogásokat keres, az erős cselekszik. Az akarat a legfontosabb. "Akaratod befolyásolja sorsodat" - talán magára kellene tetováltatnia ezt a mondatot, hogy soha ne felejtse el. Mert ő bizony a sarkára akart állni. Elege volt a folytonos alkalmazkodásból, a megalkuvásokból. Élni akart. Végre élni.

- Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás.

Az akarat nagyon fontos. Csak az akarat erősebb a vágynál.

Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem.

A női kötődés (...) minden csalódásnál erősebb, elhatárolódás helyett a megmentési kényszer lép életbe, a kapcsolat pedig börtönné válik.

Teológiai vitákba nem illik bocsátkozni, a hit (...) az ember magánügye - finomított tabu, mégis legalább annyira örökös téma, mint a politika, az egészségügy vagy egy bajnoki futballmérkőzés. Mindenki beszél róla, mindenkit érdekel, mindenkit izgat. Miért? Mert egy mindenkit érintő mítosz, a halál köré épül, és egyetlen, könnyen átlátható elvet követ: tetteink befolyásolják, hogy milyen örök élet vár ránk a materiális világban töltött utolsó másodpercünket követően. Ez a kérdés évezredek óta félelemből fakadó kordában tartotta az emberiség számottevő részét.

Soha nem tudhatod, mi rejtezik embertársaid lelke mélyén. Bármikor érhetnek meglepetések - és ezáltal súlyos csalódások.

Minden férfi kiszámítható - kivéve, ha tébolyult.

A férfi-nő kapcsolat a kölcsönösségen alapul. Az egyensúlyon.

Amikor azt gondolná az ember, hogy örökös balsorsra ítéltetett, történik valami, ami fenekestül felforgatja az életét.