Lakner Zoltán

Egy korszakot nem csak az jellemez, ki a miniszterelnök, mely pártok küzdenek egymással a választási győzelemért, mekkora a nemzeti össztermék, kik a legnépszerûbb sztárok, kikből válhatnak az ország leggazdagabb emberei. Az is meghatároz egy történelmi időszakot egy adott országban, hogy hányan vannak, hogyan élnek a szegények, és miként bánik velük a társadalom, amelynek a perifériájára szorultak.

Szemhunyásnyi idő alatt hajléktalanságba lehet sodródni, és (...) a lehetetlenség határát súrolja az onnan való visszatérés.

Mindenkinek az életében vannak olyan fordulatok, amelyek nehéz, drámai időszakot hoznak, mégsem járnak szükségszerûen az addigi életünk összeomlásával. Sokakat viszont a fizikai vagy pszichés megsemmisülés szélére sodor a körülmények végzetes, nem egyszer lavinaszerû változása, mert segítség, megértés nélkül kell szembenézniük vele.

Ahol joga csak az erősebbnek van a mindennapi életben, nem csodálkozhatunk, ha a politikai viszonyokat is ez a felfogás határozza meg, és hogy nincsenek elegen, akik tiltakoznának ez ellen.

Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerûen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban.