Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerûen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerû lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása. Jannah Loontjens
2. Mindenkinek az életében vannak olyan fordulatok, amelyek nehéz, drámai időszakot hoznak, mégsem járnak szükségszerûen az addigi életünk összeomlásával. Sokakat viszont a fizikai vagy pszichés megsemmisülés szélére sodor a körülmények végzetes, nem egyszer lavinaszerû változása, mert segítség, megértés nélkül kell szembenézniük vele. Lakner Zoltán
3. Egy leélt élet minősége nem a megmaradás sikerén, nem az egzisztenciális gyarapodáson múlik, hanem csakis azon, hogy képes volt-e valaki sorsát szabadon kézben tartani. Ebben két okból nem lehet segítségére lenni senkinek. Az egyik ok a fegyelmezetlenség, az ember önmaga ellen való felelőtlensége. A másik pedig a kor adottságainak, igényeinek, lehetőségeinek igazságtalansága, érzéketlensége. Ha e kettő egyszerre hat, nehéz, sőt, legtöbbször hiábavaló bármiféle támogatás. Verebes István
4. Egy olyan, mindenkire kiterjedő rendszer, amelynek alapja a nagylelkûség, támaszai pedig a különböző jóléti támogatások, kétségtelenül vonzó lehet egyesek számára, de erkölcsi kockázatot jelent a társadalom egészére nézve. Ahogy a jóléti programokon keresztül kapott juttatások egyre bőkezûbbé válnak, úgy ösztönöznek egyre több polgárt arra, hogy a korábban hagyományosan erős munkamoráljukat feladva inkább az államra hagyatkozzanak. Vagy csaljanak.
5. Jó lenne elgondolkozni végre azon, hogy egy ember szerencsétlensége vagy betegsége nem elsősorban vagy egyáltalán nem szervezetünk magánügye. Abba egyénnek és környezetnek, egyénnek és társadalomnak kapcsolata is belejátszik. Nem kielégítő kapcsolata elsősorban. Ha az egyén nem találja meg a helyét a közösségben, vagy ha a közösség nem biztosít megfelelő létfeltételeket az egyénnek - ez valahol a vegetatívában is károsodást okoz: lyukadás vagy hasadás áll elő a szervezetben; gyomorfekély, infarktus, daganat. Gondolom, az elidegenedés korunkban annyit tárgyalt kérdéséhez is kapcsolódik mindez. Latinovits Zoltán
6. Azt mondják, a döntéseink határoznak meg minket, de mi történik olyankor, mikor rajtunk kívül állók alakítják a sorsunkat és kicsúszik a kezünkből az irányítás? Amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy rá vagyunk utalva másokra, barátokra, családtagokra vagy éppen olyan embertársainkra, akiktől nem szívesen kérünk segítséget, akik korábban éppen tőlünk függtek. Egy pillanat alatt fordulhat a kocka. Félre tudjuk tenni büszkeségünket, képesek vagyunk segítséget kérni másoktól? Nem elég, ha tudunk adni abból, amiből nekünk jutott, sok esetben az elfogadást mindig tanulni kell, de ha valaki önszántából segítséget ajánl, nem érdemes azt visszautasítani, hiszen egymásért vagyunk, a szeretteinkért, és néha az is előfordul, hogy éppen az a valaki ment meg, akitől a legkevésbé várnánk.
7. Az életben mindannyiunkra vár valamilyen válság: súlyos betegség, megbicsaklott karrier, válás vagy (...) egy egészen egyszerû esemény, egy táska ellopása, amely váratlanul felfedi az egyén hétköznapiságát, és kétségbe vonja azt az általános feltevést, miszerint az élet egy töretlenül felfelé haladó spirál. Irvin David Yalom
8. Baj van az emberi kapcsolatokkal. Annyi kompromisszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok. Popper Péter
9. Egy kormányváltás hatására egzisztenciák dőlnek össze, valaki könnyen a "rosszak" közé kerül a "jók" közül, és viszont. Újra meg újra át kell írni az önéletrajzokat, az élet folyamatossága tendenciózusan megfogalmazott epizódokra hullik szét, s a végén senki nem tudja már, hogy ki volt egykor, kicsoda most és ki lesz belőle az eljövendő években. Popper Péter
10. Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk. Paul Auster