László Noémi

Mondd el nekem, miért nem vagy idegen, mozdulataid honnan ismerem, miért tudom rólad, amit még te sem?

Utólag könnyû letagadni minden félmondatot, amiben félve hittem. Tartom a lépést, töprengek a dolgon, kettőnk ügyét szótlanul is megoldom, mert egy esetben jól beszél a látszat: aki veszít, az könnyedén veszítsen, s ne érdekelje, mi a magyarázat.

Boldogok, akik előbb átgondolják, végiglépik. Nem kell tetőtől talpig sárcsatakosan elvergődniük a homályos révig. Életük útjai, terei jól kivehetők. Ragyognak céljaik a messzeségben, mint eső után, verőfényben a tetők.

Ha nyugodt szívvel befejezni nem tudod, ne kezdd el.

Egy apró termetben hány napsütötte délelőtt lakik, hány kattogó, vonatos délután, hány elveszett levél, elúszott éjszaka, hány nem bírom, nem értem, hány talán?