Egy apró termetben hány napsütötte délelőtt lakik, hány kattogó, vonatos délután, hány elveszett levél, elúszott éjszaka, hány nem bírom, nem értem, hány talán?

Kapcsolódó idézetek

1. Voltam férjnél, nem igazán tetszett. (...) Ha erre gondolok, egy szobát látok bezárt ablakokkal vagy ablakok nélkül. Mindig reggelre egyre kisebb a szoba. Nem veszem észre, eleinte lassan történik, centinként, mígnem egy reggel arra ébredek, hogy a szoba olyan kicsi, hogy mozdulni se lehet, levegő sincsen, menekülni kell. Nem tudok másra gondolni, sem másvalakire.
2. Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. Anne Rice
3. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is.
4. Sok kicsi sokra megy.
5. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Tóth Árpád
6. Egy vagyok a Földet benépesítő hat és fél milliárd emberből, (...) aki értelmet keres az életében, a szívszorító fájdalomban, a megbánásban, az őrült nagy szerelmekben, a fájós térdben, és a gyerekeiben való gyönyörködésben. Egy nap minket is elfelednek, mint sok milliárd embert előttünk. Kifürkészhetetlen egy dolog. Mégis, maga az igazság.
7. Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, mind egyformán eltûnt napok, és a múlt hamujának minden tenyérben egyazon súlya van. Maurice Druon
8. Vannak napok, amelyek úgy bomlanak ki, mint a rügyek: bennük a jövő ezer aprócska lehetősége. (...) Más napok olyan lassan szállnak, hogy szinte meg lehet számolni a szárnycsapásokat - csak hogy eszünkbe jusson, milyen szerencsések vagyunk, amiért nekünk megadatott ez a plusz pillanat.
9. Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek. Tandori Dezső
10. Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? Csitáry-Hock Tamás