Lois Lowry

A könyvek sok-sok évszázad felhalmozott tudását rejtik.

Nem tudják, mi a fájdalom, gondolta. Ettől a felismeréstől egyszerre magányosnak érezte magát (...). Újra meg újra átélte a kínlódás és az egyedüllét perceit.

Könnyebb dolgunk lenne, ha osztoznánk az emlékeken. Neked és nekem nem kellene akkora nagy terhet cipelnünk.

A múltbéli borzalmas példákból tudtam, milyen az, amikor az emberek félelmüktől vezérelve, meggondolatlanul mások ellen fordulnak, s ezzel a saját pusztulásukat okozzák.

Jobb elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben az ember akaratlanul is kihágást követ el.

A világos szem nemcsak azért különös, mert ritkaság, hanem mert egy bizonyos fajta tekintetet kölcsönöz tulajdonosának. Mi is az, ami az ilyen tekintetben van? Mélység (...). Mint mikor az ember a folyó tiszta vizébe pillantva lelát egészen a fenékig, ahol titokzatos, felfedezetlen dolgok rejtőznek.

Mindenkit sajnálok, aki olyan helyre kerül, ahol idegennek és butának érzi magát.