Lorenzo de` Medici

Mulandó minden s rövid életû, oly forgandó a Szerencse idelenn, csak a Halál les állandón, örökké.

Sosem láttam leányt, ilyen helyeskét, viselkedésre ilyen jólneveltet, sosem láttam ilyen csinos fejecskét, ilyen sugárzó arcot és kiteltet; ünnep, ha rám szeme pillája egy-két fölrebbenő, futó tekintetet vet: s középen orra oly tündéri forma, mintha lyukát fúrócska fúrta volna.

Ha tudnád (...), milyen nagy szerelmet ébreszt bennem szemednek csillogása, ha sejtenéd a kínt, mely úgy bizserget, mintha minden fogam sajogna vásva, ha elképzelnéd, megrepedne benned a szív, s többet nem néznél senki másra és nem szeretnél mást, csak (...) ki úgy vágyódik, oly forrón utánad.

Ó, mi szép az ifjúkor, csak gyorsan elszáll, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.