Lovik Károly

A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.

A jog az jog, az igazság az igazság, s minden jóravaló embernek ahhoz kell magát tartania, ha mindjárt csak egy lyukas dióról van szó.