A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.

Kapcsolódó idézetek

1. A kutya (...) csak akkor való a lakásba, ha vele van egy ember. De az ember nem tudja, hogy milyen a kutyának a lakásban, amikor ő nincs otthon, tekintve, hogy nincs otthon. Én voltam már kutya a lakásban. Ott fekszem egész nap, és (...) szarul érzem magam. Tudom. Gondoljunk vissza a legdepressziósabb napunkra. Amikor nem akartunk kimenni. Amikor nem tudtunk kimenni. Amikor nem tudtunk semmiről. Na, olyan lehet a kutyának. Gerlóczy Márton
2. Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hûtlen hozzá - az a kutyája. Õ az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltûnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hûséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.
3. A kutya nem passzió, nem kedvenc. Hanem metafora. Azt jelenti, hogy az embernek dolga van a világban. Hogy tele van szarva a kert, és azzal valamit tenni kell. Hogy a dülöngélő kerítést muszáj megjavítani. Hogy a hátsó ajtót zárva tartani, ha a vacsorából apád is akar enni. Hogy észnél kell lenni. Szabó Tibor Benjámin
4. Az emberek már nem nevetnek, Nem élnek, csak nem tudják, Éhesek és nem szeretnek, Mint a kolduló kutyák. Ismerős Arcok
5. Az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá. Ady Endre
6. Az állatok, főként természetes életkörülményeik közt szellemesek és mindenfélét tudnak. Azzal, hogy megszeliditjük őket, megalázzuk, megrontjuk a szivüket és az eszüket. Mi lenne az ember eszéből, ha olyan életre volna kárhoztatva, amilyenre mi a kutyákat, lovakat kényszeritjük, nem is szólva a baromfiudvar állatairól. Anatole France
7. Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni? Eckhart Tolle
8. Az állatok nem boldogok az állatkertben. Túlélnek, és kényelemben vannak, de nyomorúság kísérti a lelküket. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember boldogtalan. Andrew Tate
9. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tûz mellé huzódik. Vasile Alecsandri
10. Vidéken, ha aljas szomszédja van az embernek, akár be se teszi a lábát a földjére, és őt is távol tartja a magáétól. De városban szomszédai minden aljassága, nyomora, durvasága része az ember életének. Willa Cather