Ludwig von Mises

Az infláció legvégzetesebb következményei abból a tényből fakadnak, hogy az általa okozott áremelkedés és bérnövekedés különböző időben és különböző mértékben történik a különböző árucikkek és munkák esetén. Az árak és a bérek bizonyos csoportjai gyorsabban és magasabbra emelkednek, mint mások. Nem csupán az infláció, hanem az egyenlőtlensége is pusztítást végez.

Az emberek néha az "adóztatás" egy módjának nevezik az inflációt. Ez egy veszélyes álláspont. És teljességgel hamis. Az infláció nem az adóztatás egy módszere, hanem az adóztatás egy alternatívája. Amikor az állam adókat ró ki, teljesen ő irányítja a folyamatot. Úgy veti ki az adókat és úgy osztja meg a terheket, ahogyan azt igazságosnak és kívánatosnak látja - az adóteher nagyobb részét azokra hárítva, akik jobban képesek cipelni azt, ezzel csökkentve a kevésbé szerencsések terheit. De az infláció esetén egy olyan folyamatot indít az útjára, ami az irányításán kívül esik. Nem az állam, hanem az árrendszer határozza meg, mennyire fog szenvedni az egyik vagy a másik csoport.

A reklám tolakodó, zajos, nyers, indiszkrét, mivel a nagyközönség nem reagál a méltóságteljes célzásokra. A nagyközönség rossz ízlése az, ami arra készteti a hirdetőket, hogy rossz ízlésû kampányokat futtassanak.

Mint minden, amit a tömegek ízlésére szabtak, úgy a reklámozás is visszataszítónak látszik a kifinomult érzületû emberek számára.

Közkeletû tévedés, hogy az ügyes reklámozás bármit el tud adni a fogyasztóknak. Eszerint a legenda szerint a fogyasztó egyszerûen védtelen a "nyomást gyakorló" reklámozással szemben. Ha ez igaz lenne, az üzleti siker vagy bukás egyedül a hirdetési módokon múlna. Viszont senki sem hiszi azt, hogy bármilyen reklám sikerre juttatta volna a gyertyakészítőket az elektromos izzóval szemben, vagy a lovaskocsisokat a gépjármûvekkel szemben, vagy a libatollat a fémtollal, majd később a töltőtollal szemben.