M. C. Beaton

Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a nők, akikkel rosszul bánnak odahaza, ha külső nyomásra elhagyják is a férjüket, később megint egy hasonló jellemmel állnak össze.

Látom, rászokott a lapos sarkú cipőkre. Na, igen, a nők legalább kéthüvelyknyit összemennek, amikor befuccsol a szerelem.

Tévedni emberi dolog (...), megbocsátani isteni, márpedig én nem vagyok isten.

Nálad a szerelem már függőség. Az a te legnagyobb bajod, hogy önmagadat feleannyira se szereted. Így amint rájössz, hogy épp nem rajongsz senkiért, minden igyekezeteddel azon vagy, hogy valamiképpen betöltsd az ûrt.

Csak mítosz lenne a női egyenjogúság? A mozgalom összes vívmánya kimerül abban, hogy a nőktől most már nemcsak a gyermekvállalást várják el, hanem azt is, hogy dolgozzanak. A nők iránti tisztelet a múlté.

Azt hiszem, annyi a titok, hogy elégedettnek kell lennünk magunkkal anélkül, hogy ehhez mások bátorítására támaszkodnánk, ami nem könnyû.

- Nem tudom, mit tegyek. - Akkor ne tegyen semmit (...). Ha bizonytalan, inkább ne csináljon semmit.

Milyen furcsa, hogy az emberek már nem is igen beszélnek szerelemről. Megszállottak, rabjává lesznek a másiknak, vagy a másikra vannak utalva - de semmi esetre sem vallanák be, hogy elveszítették az irányítást, ugyanis az a szó, hogy "szerelem", újabban egyet jelent a gyengeséggel.

A férfiak azzal az irigylésre méltó adománnyal születnek, hogy a legkisebb apróság miatt is képesek bûntudatot ébreszteni a nőkben.

- Talán ezen a karácsonyon tényleg havazni fog. - Soha nem havazik karácsonykor. (...) - Soha semmi nem végleges. - Kivéve a romantika halálát.

Akibe az ember tizennyolc évesen beleszeret, az ritkán ugyanaz, mint akibe huszonnégy évesen szeret bele.

A vidéki élet hátránya (...) hogy az ember nem tudja kivonni magát alóla, amint körülötte minden meghal vagy hibernálódik a tél idejére. A városban, ahol a fények és a nyüzsgés az úr, nehezebb észlelni az évszakok váltakozásait.

A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz.

A szerelem gyakran a vágy álruhájában érkezik, vagy késői hála képében.

- Vágyom egy mesés karácsonyra. - Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy.

Vitatnám, hogy a válás az érzelmi érettség jele volna (...). Arra utal, hogy az illető képtelen lendületben tartani a dolgokat, miután elcsendesült az a szép, gondtalan eksztázis.

A karácsonnyal az a gond (...), hogy mindenki a gyerekkora fényét és varázslatát akarja újra átélni, és ha belegondol (...), ez sosem sikerül. Néha úgy vélem, azok hozzák ki belőle a legtöbbet, akik hajléktalanoknak osztanak ételt... azzal töltik a karácsonyt. A húsvét más téma, de a karácsony mindig is pogány ünnep marad. Az amerikaiaknak van a legjobb ünnepük, a hálaadás. Nincsenek ostoba ajándékok, csak egy finom vacsora és hálaadás Istennek. Voltaképp a karácsonynak is ilyennek kéne lennie.

Az álmokban az a szép, hogy mi írjuk a forgatókönyvet.

Manapság, amikor a nők egyre férfiasabban néznek ki, a férfiak meg inkább nőre hajaznak, már semmiben sem lehetünk biztosak. Lehet, hogy pár ezer év múlva teljesen uniszex lesz az ábrázatunk, és táblát kell hordanunk a nyakunkban, amivel jelezzük, melyik nemhez tartozunk. De az is lehet, hogy a nők rózsaszín ruhákat viselnek majd, a férfiak meg kéket.

Minden hölgy annyi idős, amennyinek egy férfi látja!