Akibe az ember tizennyolc évesen beleszeret, az ritkán ugyanaz, mint akibe huszonnégy évesen szeret bele.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha (...) az ember túl fiatalon választ társat magának, aztán megváltozik, de a másik nem változik vele. Cassandra Clare
2. Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.
3. Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe. Jorge Bucay
4. Nagyon kevesen találnak életre szóló párra azokban, akikbe tizenkét évesen zúgnak bele. Ez még nem jelenti azt, hogy ez ne lenne igazi, nem jelenti azt, hogy nem fáj, nem jelenti azt, hogy nem számít, de alapvetően gyakorlóütésről beszélünk a nagy szerelmi meccsben.
5. Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt. Háy János
6. Aki örömmel tekint vissza a 14 és 18 év közötti korára, abban nem bízom. Aki szeret tizenéves lenni, azzal valami nagy baj van. (...) A kamaszkor egy nehéz időszak, ami sokszor felér egy rémálommal. Stephen King
7. Az a személy, akit szeretünk, nem egyenlő azzal a személlyel, aki viszontszeret minket.
8. Azt hiszed, hogy még csak tizenhat éves vagyok, és fogalmam sincs róla, mi a szerelem, ugye? (...) Az az egyetlen időszak, amikor képesek vagyunk igazán szeretni. Félelem nélkül. Az első nagy szakítás után már jobban vigyázunk, jobban rejtegetjük magunkat.
9. Egy dolog, hogy mennyi idős az ember, a másik meg, hogy mennyinek hiszi magát.
10. Az első ifjúság idején a szerelem olyan, mint a hatalmas folyam, mely mindent magával ragad, és amelynek nem lehet ellenállani. Huszonnyolc éves korban azonban a gyöngéd lélek már ismeri magát; tudja, hogy ha még van számára boldogság az életben, azt csak a szerelem adhatja meg. Stendhal