Magashegyi Underground

Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva.

Hány éjszaka esélyt adsz még a véletlennek, Hogy rád leljen a másik feled, aki téged kerget?

Most itt vagyok, Neked álom leszek. Könnyû, teljes, esti vágyban Vele megpihenhetsz És elalhatsz, vagy meghalhatsz, Csak végy magadhoz Édesen, húzz magadra minden vélt szerelmet És megfestem neked a képzeletet!

Fekete lyukba húz a vonat, A föld alatt metróhuzat van. Végigmérnek szemsugár-fények, Elkapok egyet, pont a tiédet, Visszanézek. Úgy érzem, Itt ér véget az eddigi élet.

Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én.