Marcus Aurelius

A testnek érzetei vannak, a léleknek vágyai, az értelemnek elvei.

Légy szirtfok, amelyet szüntelen csapkodnak a hullámok, de ő rezdületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag. Ne búslakodj a kedvezőtlen széljárás miatt; inkább örülj, és élj derûs arccal - ha a jelen nem tör meg, a jövőtől sem kell tartanod.

Miért nevezed szerencsétlenségnek, ha valami rossz történt veled? Tekints rá úgy, mint szerencsére - és azzá válik.

Ami történt veled, meggátol abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkû, józan, belátó, hûséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton? Mindenről, ami bánatot okozott neked, jusson eszedbe: ami történt, nem szerencsétlenséget hozott életedbe, sőt, éppenséggel az ellenkezőjét: a bánatot derekasan elviselni, szívedben elcsöndesíteni egyenesen szerencse.

Minden csupán emberi vélemény - és saját véleményed egyedül tőled függ. Szüntesd meg kevélységedet és félelmeidet, mielőtt értelmed rossz irányba terelnék, és életed megzavarnák. Vess ki hát gondolataidból minden előítéletet, amely igazságos döntéseid és szereteted útját állja, és mindentől mentesülni fogsz. Ki akadályozhat meg ebben saját magadon kívül?

Ne kicsinyeld le a halált, inkább derûs lélekkel fogadd, mint a természet akarata szerint történő dolgok egyikét.

A népszerûségre vágyó emberek boldogsága másokon múlik; az örömöt keresők boldogsága a hatalmukon kívülálló hangulattal együtt ingadozik; a bölcs ember boldogsága viszont a szabad akaratából végrehajtott tettekből ered.

Kutatva vizsgáld az emberek vezérlő értelmét és azt, hogy mit kerülnek, mit keresnek az okosak.

A jóindulat legyőzhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember is, ha mindvégig jóindulatú vagy vele, és - ha úgy hozza az alkalom - szelíden figyelmezteted, és ha éppen akkor, amikor valami gonoszat forral ellened, nyugodtan így inted jobb belátásra: "Nem, gyermekem, másra születtünk. Nem nekem, hanem magadnak ártasz, gyermek."

Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszûnte.

Keserû az uborka? Dobjátok ki. Tüskebokor van az úton? Kerüljétek meg. Mindössze ennyit kell tudnotok.

Ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki a sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, előbb-utóbb teljesen megszerzed magadnak.

Tárgyilagosság most, ebben a pillanatban. Önzetlen cselekvés most, ebben a pillanatban. Minden külső események készséges elfogadása most, ebben a pillanatban. Ez minden, amire az embernek szüksége van.

A halál olyan, mint a születés: a természet titokzatos mûve. Ugyanazoknak az ősanyagoknak az egyesülése ugyanazokká.

Ha nem illik, ne tedd! Ha nem igaz, ne mondd! A kezdeményezés legyen mindig a tied!

Nem érdemlem meg, hogy önmagamat bántsam, én, aki szántszándékkal soha senkit nem bántottam.

Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?"

Most ide figyelj! Ne izgasd magad! Légy egyszerû! Vétkezik valaki? Maga ellen vétkezik! Történt veled valami? Nem baj! Minden, ami ér, a mindenség törvénye szerint kezdettől fogva elvégeztetett, elhatároztatott számodra! Minek a sok szó? Rövid az élet. Használd ki a jelent okosan, igazsággal.

Egyenesnek kell lenni, nem pedig kiegyengetettnek!

Ne fecséreld el életed hátralévő részét másokról való képzelgésekben, hacsak valami közhasznú célra nem vonatkoztatod gondolataidat. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert ha azon töröd a fejed, mit is csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik - minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerût, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiúságot és rosszindulatot.