Mark Lawrence

Barátságért ne nyúlj üres kézzel.

A nyomorúság mindig társat keres, akárcsak a barátai.

Van nehéz út, és van, ami a legnehezebb.

A bûn nem ragad rajta egy gyerek bőrén úgy, ahogy egy férfién megtapad.

A dekadencia ott kezdődik, amikor valaki többet költ az otthona csinosítására, mint a védelmére.

Van fájdalom, amire nem kell figyelni, de a fejfájás pont ott lakik, ahol te.

Mindenkinek megvan a maga élete. Mindenkinek megvan a maga pillanata, vagy napja vagy éve.

Rendjén való, hogy ne legyen könnyû egy kemény világra szülni valakit. Új életet teremteni könnyû, egy régit elvenni könnyû. Rendjén való, hogy a folyamatnak legalább egy része nehéz legyen.

Amikor nagy figurákat mozgatsz a táblán, a világ annál inkább játszmának tûnik. Az az illúzió, hogy a fejesek tudják, mit csinálnak, az az elterjedt érzés, hogy a világ biztonságos, szilárd és jól mûködik, nos, ez az illúzió megkopik egy kissé, ha mi magunk vagyunk a fejesek, ha mi magunk mûködtetjük.

Azok a férfiak, akik mindenben biztosak... nos, azok talán nem is férfiak.

Az a férfi, aki nem tud áldozatot hozni, veszít, még mielőtt bármibe is belevágna.

Sírkövek felirata lehetne: "Elfáradt." Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.

Az értelem színlelésébe csomagoljuk vad és titokzatos világunkat. Tudománnyal és vallással fedjük be a felfogóképességünkben tátongó ûröket, és úgy teszünk, mintha rendet csináltunk volna. És többnyire be is válik ez a tettetés.

Az emberiség őrültekre és gyávákra oszlik. Személyes tragédiám, hogy olyan világba születtem, ahol az ésszerûség jellemhibának számít.

Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok.

Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.

Az értelem egyre bonyolultabb önigazolásokat szül. (...) De a lelked mélyén igenis tudod, mi a helyes és mi a nem. Mindenki tudja, hiába töltenek éveket azzal, hogy eltemessék magukban ezt a tudást, szavak, gyûlölködések, kéjvágyak, bánat és bármi egyéb tégla mögé rejtsék, amikből az életüket felépítik. Tudod, hogy mi a helyes (...). Ha eljön az ideje, tudni fogod. De a tudás sosem elég.

Az istenek időrendben ragadnak el bennünket.

Történetekből áll az életünk. Van, amelyik egyre dagad, ahányszor továbbadják, mindig nagyobb lesz. Van, amelyik csak közted meg az istenek között hangzik el, halkan, napjában, de ezek is megnőnek, és ugyanolyan vadul megráznak.

Gondolom, még a bölcseknek is nehéz megállniuk, hogy ne fitogtassák a bölcsességüket.