Ugrás a tartalomra
Amikor nagy figurákat mozgatsz a táblán, a világ annál inkább játszmának tûnik. Az az illúzió, hogy a fejesek tudják, mit csinálnak, az az elterjedt érzés, hogy a világ biztonságos, szilárd és jól mûködik, nos, ez az illúzió megkopik egy kissé, ha mi magunk vagyunk a fejesek, ha mi magunk mûködtetjük.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor jól megy egy csapatnak, mindent egyszerûbbnek éreznek, és automatikusan egyre jobbak lesznek. De ha sikerül összezavarni őket, csak minimálisan is, meglátod, még inkább összezavarják saját magukat.
Fredrik Backman
-
Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. (...) Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerû játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.
-
A világ egy sakktábla, az emberek éppen úgy kiszámíthatóak, mint a sakkfigurák.
-
Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltûnik a valódi.
-
A világ úgy mûködik, mint a bábozás. Vannak a bábok, ezek vannak elöl. Fel vannak szépen öltöztetve, lehet őket bámulni, de a báb az báb. Nem mozog magától: elengeded, összeroskad. Báboztál már gyerekkorodban, nem? Tudod, miről beszélek. Nem tud magától mozogni. A háttérből kell mozgatni őket, és aki mozgatja őket, az nem látszik, az nincs szem előtt. Azok vannak szem előtt, akik nem tudnak maguktól mozogni. Akiknek nincs tisztességes tudás a kezükben, azokat rángatni kell.
-
Ha egy világot jól-rosszul meg lehet magyarázni, akkor az a világ otthonos. De ha a világmindenséget hirtelen megfosztjuk minden illúziótól, minden fénytől, akkor az ember idegennek érzi magát benne.
Albert Camus
-
Ha azt képzeljük magunkról mi, kifinomult írástudók, hogy fontos részei vagyunk a világegyetemnek, semmivel sem vagyunk jobbak a babonás írástudatlanoknál. Eszmékkel nem lehet megváltoztatni a világot. Az üresfejû ember kevésbé hajlik a tévedésre, azt teszi, amit mások is tesznek, nem zavar senkit.
Umberto Eco
-
Talán nem látod életed kirakójának minden egyes darabját, talán nem látsz minden lépést, amit a nagy sakkjátékos lép, de ne feledd, hogy Õ teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Egyes bábukat kiütnek vagy ellépnek velük, hogy helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolgok, mert a világ, amiben élünk, olyan, amilyen. De végül minden jóra fordul. Szép ígéret, nem igaz? Jó tudni, hogy mindennek oka van, ugye?
-
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a világ nagy vezetői, legalábbis akiket a tévé annak mutat, el tudják intézni a világ sorsát! Nevetséges! Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról, hogyan mûködik a világ. Õk egy politikai folyamatban kerülnek a helyükre, olyan háttérrel, amely abszolút alkalmatlan a világ megértésére, annyi a dolguk, hogy láttassák velünk, ők a világ ütőerén tartják az ujjukat. Ami szemenszedett hazugság. Vagy játék, de eljátsszák nekünk, holott nem tudják, mikor lesz válság, sőt, talán nem is törődnek vele.
Csányi Vilmos
-
Képzeljük el, hogy a "világ" állandóan mozgásban lévő tárgyak bonyolult elrendeződése, egyetlen hatalmas sakkjátszma, az istenek játsszák, s mi csak megfigyelhetjük a játék szabályait. E világméretû játszma szabályai: a fizika alapjai. Viszont ha az összes szabályt ismernénk is, akkor sem lennénk képesek megérteni, miért pont a megfigyelt sakkhúzásra került sor a játszmában - ez már túlságosan bonyolult, és értelmünk véges. A sakkozók jól tudják, hogy a szabályok megtanulása nem nehéz feladat, mégis gyakran nehéz a legjobb lépést kiválasztani, vagy megérteni, hogy egy játékos az adott helyzetben miért éppen azt húzza, amit húz. Mindez a természet nagy sakkjátszmájára sokkalta inkább érvényes.
Richard Feynman