Marko Kloos

A seregben nem az a stressz a legrosszabb, amelyet ütközet közben érzel. Egy csatában minden olyan folyamatosan és a kaotikusan zajlik, hogy egyszerûen nincs időd rágódni a dolgokon, vagy leltárba venni az érzelmeidet. A legtöbbször csak reagálsz arra, amire kell. És nem is az ütközetek után a legrosszabb, amikor a sebeidet nyalogatod, és számba veszed a veszteségeidet. A legrosszabb stressz az, amelyik a harci mûveletekben eltöltött hónapok és évek alatt gyülemlik föl, az az alattomos és alig észrevehető szar, amelyik lassan, de biztosan darál le téged egészen odáig, hogy már elaludni sem tudsz.

Ha pontosan azt teszed, amit mondanak, akkor nem lehetsz sem a legjobb, sem a legrosszabb egy adott feladat végrehajtásában.

Az akció a legtöbbször jobb, mint a reakció.

A valódi háborúban a legtöbbször nem (...) egyértelmû, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitûzés, amire rá lehetne mutatni, hogy "ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk". Néha mindkét oldalnak egyszerûen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot - annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerûen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre.