Ugrás a tartalomra
A seregben nem az a stressz a legrosszabb, amelyet ütközet közben érzel. Egy csatában minden olyan folyamatosan és a kaotikusan zajlik, hogy egyszerûen nincs időd rágódni a dolgokon, vagy leltárba venni az érzelmeidet. A legtöbbször csak reagálsz arra, amire kell. És nem is az ütközetek után a legrosszabb, amikor a sebeidet nyalogatod, és számba veszed a veszteségeidet. A legrosszabb stressz az, amelyik a harci mûveletekben eltöltött hónapok és évek alatt gyülemlik föl, az az alattomos és alig észrevehető szar, amelyik lassan, de biztosan darál le téged egészen odáig, hogy már elaludni sem tudsz.
Kapcsolódó idézetek
-
A második legrosszabb érzés a világon az, amikor a tested felismeri, hogy újra harcba kell szállnia az életéért. Az izmok sorra görcsbe feszülnek, kiver az izzadság, bûzleni kezdesz (ezt szerencsére éppen akkor senki sem veszi észre), a gyomrod az alsóbb vidékekig süllyed. A legrosszabb érzés viszont az, amikor a tested felismeri, hogy vége a harcnak. Az izmaid elernyednek, a fejed lüktet, tovább verejtékezel, és, ó, igen, felfigyelsz a bûzre.
Sebastien de Castell
-
Nincs borzalmasabb a háborúnál, de minden háborúban vannak olyan pillanatok, amelyeknek jó érzését nem lehet semmi egyébbel összehasonlítani. Mert csak aki maga is harcos volt, az tudja, hogy mit jelent az, ha egész napi gyaloglás után, két napi éhszomj után a csapat eljut egy faluba, ahol le lehet feküdni, inni és enni lehet, utána aludni szabad. Csak a hadra kelt ember tudja, hogy mekkora boldogságot jelenthet egypercnyi nyugalom két életveszély között.
Hegedüs Géza
-
A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még?
Arkagyij Babcsenko
-
A háborúban nem az ágyútüzet a legnehezebb elviselni, nem a fegyvereket, hanem a gondolatokat.
Leonyid Leonov
-
Azt szokták mondani, minél tovább vársz valamire, annál jobban értékeled, amikor megérkezik. A krónikus fájdalom esetében ez az, amikor végre eljön a fájdalommentes nap... ám akkor a nagy részét azzal töltöd, hogy amiatt nyugtalankodsz, mikor tér vissza a fájdalom. Ettől az aggódástól és várakozástól soha nem szabadulsz, függetlenül attól, hogy hány jó napod van egymás után. Mert ha egyszer megtudod, milyen, amikor a tested fellázad ellened, akkor többé nem felejted el. És az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy próbálod megelőzni a következő alkalmat, és idegeskedsz, hogy mégis mikor fog elkerülhetetlenül bekövetkezni.
-
A háború teli van szenvedéssel, bánattal és kétségbeeséssel. Azt gondolnánk, ezek a gyötrő érzések részletes leírást igényelnek, de valójában minél nagyobb a szenvedés és minél erősebb a kétségbeesés, annál fölöslegesebbé válnak a szavak.
Aharon Appelfeld
-
A háború összevisszaság. Zûrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.
-
A háborúban az a legveszélyesebb, hogy hozzászokik az ember. Hozzászokik a veszélyhez.
Eric-Emmanuel Schmitt
-
Tudod van, hogy összejön minden. Ott vagy abban az életben, amit elképzeltél, talán tízszer jobb, mint amilyennek sejtetted, aztán meg már mennél is tovább. Nem élnéd meg a perceit, nem vennéd el azt, ami azzal jár, hogy harcoltál, mert már a következő lépés érdekelne. Ilyenek vagyunk... képtelenek leállni, pihenni, szétnézni a domb tetején, és élvezni a kilátást, azt, hogy ha már egyszer eljutottál a helyedre, ott le is kell ülni egy picit, és ki kell pihenned a harcot.
Oravecz Nóra
-
Az élet csataterei nem ugyanolyanok. Ha az egyik csatatéren elbukom, ha az első ütés után megfekszem, nem baj, mert közben tudom, hogy a másikon meg nyerek. Vannak kudarcaim és szomorúságaim is. Olyanok is, amilyeneket már soha az életben nem fogok tudni helyrehozni. De vannak örömeim is. A kettő mérlegelése dönti el mindig az aktuális hangulatot és közérzetet.
Csernus Imre