Marquis de Vauvenargues

Olykor a legnevetségesebb és legmerészebb vágyak idézték elő a rendkívüli sikereket.

Az ész nem ismeri a szív érdekeit.

Ha barátaink szolgálatot tesznek nekünk, azt hisszük, hogy a barátság címén tartoznak nekünk ezzel, és egyáltalán nem gondolunk arra, hogy nem tartoznak nekünk barátsággal.

Önmagunkban felfedezzük, amit a többiek eltitkolnak előttünk, a többiekben pedig felismerjük, amit mi titkolunk el önmagunk előtt.

A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.

Ha nem azért írunk, mert gondolkodunk, hiába gondolkodunk azért, hogy írjunk.

Nagy erőforrásoknak kell rejleniük elménkben és szívünkben ahhoz, hogy méltányoljuk az őszinteséget akkor is, ha megsebez minket, vagy hogy őszinték legyünk anélkül, hogy őszinteségünk sértő volna. Kevés ember elég gerinces ahhoz, hogy elviselje és megmondja az igazat.

Amikor hívogatjuk a gondolatokat, menekülnek előlünk; amikor el akarjuk hessegetni őket, megszállnak minket, és éjnek idején, akaratunk ellenére is nyitva tartják szemünket.

Senki sem követ el annyi hibát, mint az, aki csakis megfontoltan cselekszik.

Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.

Gáncsolni könnyû, méltányolni nehéz.

Az emberek elvei felfedik szívüket.

Senki sem hibáztat bennünket annyira szigorúan, amennyire mi ítéljük el gyakran önmagunkat.

A nagy állások olykor a legcsekélyebb képességeket is szükségtelenné teszik.

A kereskedelem a csalás iskolája.

A lustaság több filozófust szül, mint az elmélkedés.

Könnyû bírálni az írót, de nehéz értékelni.

A türelem a reménykedés mûvészete.

Nem lehetsz igazságos, ha nem vagy emberséges.

A nagy gondolatok a szívből fakadnak.