Mártonffy András

Elképesztő, hogy mennyi mindent meg lehet tudni bárkiről már az első néhány pillantással.

Sokkal kényelmesebb (...) látványosan megsértődni, mint kiállni egy vélemény, bármilyen vélemény mellett. A mártír szerepét mindig könnyebb eljátszani, mint a harcosét.

A nőknek semmihez nincs nagyobb affinitásuk, mint a megfoghatatlan, misztikus, metafizikai reménykedéshez.

Ez van a nőkkel: aki ért hozzájuk, úgy hánthatja le róluk a realitásérzéket, mint a hentes a csirkéről a bőrt. Ha egyszer odaadják magukat, akkor nagyon odaadják, és egyenesen a szívükbe lehet szúrni.

Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy nem kötelező tehetetlen áldozatként, tétlenül nyavalyogva leélni egy életet. Én meghoztam azt a döntést, amit nagyon kevesen képesek meghozni: mindenáron a győztes oldalra kerülni, és ezért semmi erőfeszítést nem sajnálni.

Az ember ne vegyen a nyakába fölösleges felelősséget!

Aki prédaként viselkedik, azt le is vadásszák.

Mit ér a sok diadal, ha a hadvezér tetteiről nem szerez tudomást a világ?

Akinek van valamennyi hatalma, az elvárhat bizonyos szolgáltatásokat azoktól, akiknek nála kevesebb hatalmuk van, és ezért cserébe - természetesen merően önző indokból, a saját hatalma megtartása érdekében - ő is bizonyos szolgáltatásokat biztosít a hûbéreseinek.

Ha valaki igazán meg akarja érteni egy cég - vagy akár egy egész társadalom - mûködését, azonnal el kell felejtenie azt a sok eszetlen baromságot, amit a politikusok próbálnak megetetni az emberekkel a képviseleti demokráciáról. Demokrácia mint olyan - ez a fogalom csak elméletben létezik. Ilyesmi egyszerûen nincs, ugyanúgy csak valami homályos mese, mint Isten vagy a Mikulás. Egyetlen dolog létezik az emberek bármiféle közösségében, ez pedig a hatalmi viszonyok hierarchiája. Vagy egyszerûbben: a hûbéri lánc.

Csak a hülye hiszi azt, hogy létezik valami felsőbb igazság. Egyetlen igazság van, és az a győztesek igazsága.

Az ember nem számíthat senkire az életben. Amit nem kaparsz ki magadnak, azt nem kapod meg, ez a keserû igazság. Az pedig már egy következő lépcső, hogy a dolog keserû helyett édes legyen. Mert ezt is meg lehet csinálni.

Az emberi lustaságra mindig lehet számítani.

Pénzt keresni tulajdonképpen könnyû, sőt néha kifejezetten nehéz nem pénzt keresni.

Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, örül, hogy él, és azt próbálja elérni, hogy őt magát ne bántsák. A közösségi viselkedés, ne adj’ isten az altruizmus már régen föloldódott a milliós tömegekben. Mi a fenének is figyelnének egymásra azok, akik még a közvetlen szomszédjaikat sem ismerik? Na, ez az, ami sebezhetővé teszi az embereket. A ragadozók ellen csak úgy védekezhetnének, ha egymásnak vetik a hátukat, és mindenki vicsorog, sziszeg, fúj, rugdos. De ezek bizalmatlanok egymással szemben.

Ha a társadalom egésze nem ad nekem választ, akkor megtalálom a saját céljaimat.

Az embernek nincs más választása, a kezébe kell vennie a sorsát a régi bölcsességek alapján.

Vannak olyanok, akik tévedhetetlenül megérzik az erőt és az érett gondolkodásmódot a többi emberben. Tudják, kivel érdemes kezdeni.

Miről ismerhető föl az intelligens ember? Hát arról, hogy gyorsan kapcsol, átlátja az adott élethelyzeteket, alkalmazkodik hozzájuk, és kreatív módon a maga hasznára kombinálja a különböző tényezőket.

Ha valakinek a kezébe adunk egy kis hatalmat, akkor azzal garantáltan élni is fog, főleg, amikor már rákapott az ízére. Ha egy kicsit vissza is él vele, hát annál jobb, mivel így egyre inkább ragaszkodni fog a pozíciójához, nem akar a kiszolgáltatottak szintjére visszasüllyedni, és ezáltal ő maga is irányíthatóbbá, sőt kifejezetten zsarolhatóvá válik.