Maszaoka Siki

Mályvarózsa hajt sietve, le ne késse a nyári napfordulót.

Ablakom előtt visszanyesem a fákat: virradjon korán.

Körtét hámozok. Édes cseppek peregnek a penge élén.

Holdvilágnál megelevenednek a madárijesztők.

Újév napját rettenetes csönd fogadja utcahosszat.

Nagy örömömben jaj, újévi álmomról elszóltam magam.

Én megyek tovább. Te itt maradsz nélkülem. Más-más ősz vár ránk.

Elbúcsúztunk hát gondolatok peregnek és a könnyeim.

Mezei füvek: szandálom talpa alól száll az illatuk.

Szárnyát libbentve szellő hátán tovaszáll kicsiny pillangó.

Világnak terhét vállaimról ledobom: déli szieszta.

Szúnyogra csaptam háborús könyv fedelét - megpecsételte.

Fûcsomók között nevenincs apró virág fehér bimbót bont.

Éj leple alatt várlak-várlak, de a szél esőt hoz csupán.

Micsoda magány - tûzijáték elillan s egy csillag lehull.

Kövön szunnyadó pillangó, rövid életemet tovább álmodod?