Mesa Selimovic

A remény a halál kerítőnője, veszedelmesebb gyilkos a gyûlöletnél. Alakoskodó, igen ért hozzá, hogy megnyerje az embert, megnyugtassa, elaltassa, azt suttogja, amit az ember szeretne, hogy pusztulásba vigye.

A baj sokkal gyakoribb, mint az öröm.

Minden igazságtalanság egyforma, az embernek azonban úgy tetszik, az a legnagyobb, amely vele történt.

Az igazság olyan, mint az egészség, akkor gondolsz rá, ha nincs, s valóban bizonytalan.

Az emberi gondolat bizonytalan hullám, amelyet a félelem vagy a vágy szeszélyes szele korbácsol magasba vagy csillapít le.

Nem az az ember, amit gondol, hanem amit cselekszik.

Nincs barátság olyan emberek között, akik nem egyformán gondolkodnak.

A tenger kezdettől fogva és mindörökké létezik, s nem háboroghat minden egyes parányi halálért.

A jó emberek a világ boldogsága.

Eredménytelenül törekszel arra, hogy tiszta legyél és nyugodt, ha a hozzátartozóid közül valaki elkeseríti az életedet.

Az ember fokozatosan vált azzá, ami, lassan alkalmazkodott a természethez, miközben mint egyedüli tudatos lény, maga alá rendelte. Ezért a természet már nem titok előtte, s a körülötte lévő végtelen tér sem ismeretlen, meghódította és leigázta, s eközben hatalmas utat tett meg a féregtől a föld uráig.

A nedvesség és a meleg az élet forrása (...) Az erjedő penészből, amelyben hosszú ideig képződtek, legelőbb alaktalan, végtagok nélküli élőlények sarjadtak; szemcsék és pálcikák, amelyekben életerő szunnyadt, ezek ide-oda mozogtak világtalan sötétségükben, oktalanul és céltalanul csatangoltak, a vízben éltek, majd kimásztak a szárazra, és az iszapba húzódtak vissza. Ezer és ezer esztendő telt el így.

A csavargó mindig kereshet jó embereket és szívének kedves tájakat, vidám lelket hordoz, amely nyitva áll a tág égbolt előtt, és szabad országúton jár, amely sehová sem vezet, amely mindenhová vezet.

Ha az ember kimozdul megszokott nyugalmából, minden megváltozik.

Mindig szépnek látszik az, ami nem valósult meg.

Az elégedetlenség olyan, mint a fenevad, gyámoltalan, amikor világra jön, s rettenetes, ha felnő.

A személyes dolgok túlságosan törékenyek, homályosak, haszontalanok, s ha már nem tudjuk elfojtani, magunkban kell tartani őket.

Az emberek, ha számadásukat intézik, könnyen lelnek hibára, az igazság pedig jogot ad arra, hogy azt tegyük, amiről úgy hisszük, tennünk kell. És akkor az igazság minden lehet. És az igazságtalanság ugyanúgy.

Van az imákban valami meghitten védelmező vonás, mint régi családi tárgyakban, amelyek önmagunk nem fenyegető részévé váltak; elismert és elfogadott vigasztalás az ima, lecsillapítja és megszünteti a veszedelmes gondolatot, amely néha akaratunk ellenére életre támad bennünk; anélkül, hogy gondolkodnánk, hiszünk néki, gyengeségünket ősrégi erejének védelmébe helyezzük, emberi gondjainkat és lidércnyomásainkat kisebbítjük azzal, hogy örök mértékkel mérjük, s mivel így egyenlőtlen helyzetbe állítjuk, jelentéktelenre csökkentjük őket.

Egy korsóval nem tudod kimerni a tenger vizét, de amennyit kimersz vele, az is tenger.