Michael Shermer

Ne gondolj a szkepticizmusra vagy a tudományra úgy, mint egy konkrét dologra! Összeegyeztethető a vallás és a tudomány? Ez olyan, mintha azt kérdezném, összeegyeztethető-e a tudomány és a vízszerelés. Ez két különböző dolog. A tudomány nem egy valami. A tudomány egy ige: egy módja annak, hogyan gondolkodjunk dolgokról, egy módszer, hogy természetes válaszokat találjunk minden jelenségre.

Nem azért vagyok szkeptikus, mert nem akarok hinni, hanem azért, mert tudni akarok.

Az okos emberek furcsa dolgokban tudnak hinni, mert jobban tudják racionalizálni azokat a dolgokat, amikben buta okokból hisznek.

A hit lényege, hogy a bizonyítékokra tekintet nélkül fogadunk el valamit, ez pedig épp a tudomány antitézise.

Lehet-e megrázóbb élmény, mint 250 cm-es teleszkópon át egy másik galaxisra pillantani, százmillió éves kövületet vagy ötszázezer éves kőszerszámot tartani a kezünkben, megállni egy olyan hatalmas tér-idő szakadék előtt, mint a Grand Canyon, vagy meghallgatni egy tudóst, aki hunyorgás nélkül farkasszemet nézett az univerzum keletkezésével? Ez a tudomány szent mélysége.

A csoda feladata, hogy vallási áhítattal töltse el a hívő embert. Az ember a csodát nem bizonyítja, hanem hisz benne, hite meggyőződésből táplálkozik, és pontosan ez az a mód, ahogy a hívőnek a valláshoz viszonyulnia kell.

Az a gondolat, hogy az ember teremtette Istent, minden ízében ugyanolyan megragadó, mint a fordítottja, bizonyítékai pedig még jobbak is.

Csupán kétféle teória létezik: vagy kétféle teória között osztják föl a világot, vagy sem.

A varázslat tulajdonképpen nem más, mint tudatos és szándékos csalás.