Michel Houellebecq

Ha igazán tudni akarjuk, hogy a lelkük mélyén mit gondolnak az emberek arról az épített közegről, ahol élni kényszerítik őket, elég megnézni a reakcióikat, amikor döntés születik arról, hogy felrobbantják az egyik olyan beton szalagházat, amely a hatvanas években épült a külvárosban: nagyon tiszta és nagyon durva örömpillanatok ezek, ahhoz a megrészegült örömhöz hasonlók, amelyet nem remélt szabaduláskor érez az ember. Az efféle helyeken rossz, embertelen, ellenséges szellem uralkodik; egy kimerítő, kegyetlen, állandó gyorsulásban lévő fogaskerék fárasztó hangulata lengi be őket; a lelke mélyén mindenki érzi ezt, és az elpusztításáról ábrándozik.

Nem nehéz az embernek megváltoztatni a keresztnevét, nem adminisztrációs szempontból nézve, mert úgy minden iszonyatosan nehéz, az adminisztráció legfőbb célkitûzése, hogy a lehető legjobban beszûkítse az ember életlehetőségeit, ha már nem sikerült simán elpusztítania, adminisztrációs szempontból nézve a halott alany a tökéletes közigazgatási alany.

Elég, ha új keresztnévvel mutatkozol be, és néhány hónap vagy néhány hét alatt mindenki hozzászokik, senkinek eszébe sem jut, hogy régebben más volt a keresztneved.

Az élet olykor ad egy esélyt (...), de ha az ember túl gyáva vagy határozatlan, és nem ragadja meg ezt az esélyt, az élet visszaveszi a kártyáit.

Az az alnépesség győzedelmeskedik, amelynek a legjobbak a népesedési mutatói, és amely a leghatékonyabban képes közvetíteni az értékeit; szerintük ilyen egyszerû az egész, a gazdaság, a geopolitika csak porhintés.