Mihail Solohov

Az emberek - birkák: ahová a vezérürü tart, oda megy az egész nyáj.

Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.

A föld olyan, mint az asszony: jószántából nem adja magát, el kell venni erőszakkal.

Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni valaki után.

Ha az egész ügy sorsa forog kockán, az ember nem veti meg a volt ellenség segítségét sem.

A farkas - állat. Mégis megőszül, ha rabon tartják.

A vak minden szegletbe beleüti magát.

Az idő nem vár.

A csatatéren nehezen ismeri meg az ember, ki a barátja.

A történelem nem ismer példát arra, hogy valaha is értelmesen és a nép javára kormányozta volna az országot jött-ment bitorlók maroknyi csoportja.

Hiába fordítja ki az ember a rossz nadrágot, csak megmarad rajta a lyuk.

Ha mán egyszer nekifogtál szántani, szánts az utolsó barázdáig.

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.

A hantot a fû, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon.

Idegennek hinni veszedelmes dolog.

Két rossz közül mindig a kisebbiket kell választani.

Ha az urak veszekednek, a nép issza meg a levét.

Becsületesen nem is lehet meggazdagodni!

Ha a fejét leütik valakinek, hát a lába nem tud meglenni anélkül.

Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.