Mihail Solohov

Mindegyik bolond a maga módján veszti el az eszét.

Kéz kezet mos, de ha mind a kettő sáros, vakaróval se tudják lekaparni egymásról.

A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.

A test könnyen lobban, a lélek könnyen felejt.

Férfi - nem pióca, mégis szívja az asszony vérét.

Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tûrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.

Nem barátaink kellemes ujjongásában, hanem ellenségeink vad ordításában halljuk meg a helyeslés hangját.

Az út egy, de mindenki másképp jár rajta.

Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.

Kérdezd meg akármelyik idős embertől, észrevette-e, hogy telt le az élete? Nem vett észre semmit. A múlt olyan, mint a párás távoli sztyepp. Reggel, mikor arra jártam, még minden világos volt körös-körül, de ahogy megtettem húsz kilométert, már pára borult a sztyeppre, és innen már nem lehet megkülönböztetni az erdőt a dudvától, a szárazföldet a kaszálótól.