Miroslav Krleza

Az ember legyen büszke a csúfnevére, bármennyire derülnek is rajta.

Részegségben az embert minden egyes lépésnél magához vonzza a föld, részegségben a tudat úgy tusakodik a sárral, akárcsak a csupasz, csipogó verébfióka a tócsában, a narkózisban azonban levet magáról mindent, ami mocskos, ami emberi, mint egy sáros ruhát, a narkózisban az ember elvándorolhat önmagától, ez pedig mégiscsak a bölcsesség legmagasabb csúcsa!

Az ember leissza magát, hogy megváltoztassa a valóságot! Részegségében az ember magasabb szintre emeli a gyötrelmeit, a szenvedésnek mélyebb értelmet ad.