Az ember leissza magát, hogy megváltoztassa a valóságot! Részegségében az ember magasabb szintre emeli a gyötrelmeit, a szenvedésnek mélyebb értelmet ad.

Kapcsolódó idézetek

1. A részegség jó. Lefejti az álarcot az emberről. Háttérbe szorítja a tanult mintákat, és előtérbe helyezi az ösztönöket. Szurovecz Kitti
2. Mennél többet iszom, annál erősebben érzem, azért is iszom, mert ezt az érzést, a szenvedést keresem. Nem vigadni akarok én, csak ezt a fájdalmat érezni... iszom, mert nagyon akarok szenvedni. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Az ember a lét okainak kutatása közben egyre magasabb öntudati formákig vagy létrétegekig dolgozza át magát. Sigmund Freud
4. Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van. Wass Albert
5. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
6. Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja. Makszim Gorkij
7. Részegségben az embert minden egyes lépésnél magához vonzza a föld, részegségben a tudat úgy tusakodik a sárral, akárcsak a csupasz, csipogó verébfióka a tócsában, a narkózisban azonban levet magáról mindent, ami mocskos, ami emberi, mint egy sáros ruhát, a narkózisban az ember elvándorolhat önmagától, ez pedig mégiscsak a bölcsesség legmagasabb csúcsa! Miroslav Krleza
8. Aki szenved, igyekszik átadni szenvedését - akár úgy, hogy mást sanyargat, akár úgy, hogy magát sajnáltatja -, csak azért, hogy csillapítsa, és kínja valóban csillapodik is így. Simone Weil
9. A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé. Nógrádi Gergely
10. Az ember szenvedéseivel, saját lelkének tökéletesítésével Istent gazdagítja. Ez a tökéletesedés a lázadás, a bukás, és a földi élettel való tragikus s mégis gyönyörûséges küzdelem útján megy végbe. Így kap értelmet minden szenvedésünk, csődünk, halálunk. Müller Péter