Mitch Albom

Az elvesztett szerelem még mindig szerelem. Csak más formát ölt, ennyi az egész.

Akkor vagyunk a legmagányosabbak, ha másvalaki magányával szembesülünk.

Abban a pillanatban (...), amikor elkezdtük mérni az időt, elvesztettük a képességünket, hogy átéljük az elégedettség érzését. Folyton-folyvást több időt követelünk, kapkodunk, hogy minél többet végezhessünk egy nap. Az élet egyszerû öröme odalett. (...) Ha méred az időt, nem éled az életet.

- A szerelem nem csinál bolondot az emberből. - De nem szeretett viszont. - Ebbe sem bolondul bele az ember. - Akkor azt mondd meg (...), meddig fáj még? - Néha örökké.

A halál csak az életnek vet véget, az emberi kapcsolatoknak nem.

Mihelyt megtanulunk meghalni, megtanulunk élni.

Mindig azt tedd, ami a szívedből fakad. Ha így élsz, nem leszel elégedetlen, nem fogsz irigykedni, nem áhítozol arra, ami a másé.

Az emberi kapcsolatokra nem érvényes semmilyen képlet. Csak a szeretet módszereivel lehet egyezkedni, olyasformán, hogy mindkét félnek megmaradjon a szabadsága mindahhoz, amit akar, aminek szükségét érzi, amire képes és ahogyan élni szeretne.

Próbáld meg elképzelni az életet időmérés nélkül. Valószínûleg nem tudod. Tudod, hogy milyen hónapot, milyen napot és évet írunk. Van egy órád a faladon, vagy a kocsid mûszerfalán. Van egy beosztásod, egy naptárad, egy meghívásod egy vacsorára vagy egy filmre. Mégis körülötted senkit sem érdekel az idő. A madarak sosem késnek el. A kutyák nem néznek folyton az órájukra. Az őzek nem számolják vagy ünneplik a születésnapjukat. Egyedül az ember méri az időt. Egyedül az ember számlálja az órákat. És pont emiatt van, hogy egyedül az ember szenved egy bénító félelemtől, amit semmilyen más teremtmény nem visel el. A félelemtől, hogy egyszer kifut az időből.

Amikor a szerelem elillan egy házasságból, a gyerekek jelentik a maltert a téglák között. Ha a gyerekek elmennek, a téglák csak úgy hevernek egymáson. S amikor a gyerekek meghalnak, minden elenyészik.

Kételkedés útján találsz rá Istenre.

Ha találsz egy igaz barátot az életben, gazdagabb vagy, mint a legtöbben. És ha az az igaz barát a férjed, áldott vagy.

Soha sincs túl későn vagy túl korán. Minden akkor történik, amikor történnie kell.

- Istennek jó oka volt rá, hogy határt szabott az emberi életnek. - És mi volt ez az ok? - Hogy értékessé tegye.

A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon.

Ahhoz, hogy el tudj engedni dolgokat, meg kell értened, mit miért éreztél, és miért nincs többé szükséged azokra az érzésekre.