Molnár Ferenc

Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön.

A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el nem énekelni.

Lopni valami nagyon vidám és mulattató dolog lehet. Talán oly vidám, oly mulatságos és oly boldogító, mint amilyen borús, szomorú és keserû az ellentéte: a tisztes kenyérkereső munka.

Aki a gyermekek lelkében horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett, emléke jó helyen van.

Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség!

Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyellni kellene szerelemtől szenvedni.

A férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy más férfi figyelme tudja felhívni.

A grund... Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messze nézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé. Most mára Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.

A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.

Más emberek egészen mások, mint mi, s (...) nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra, hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet.

Eddig még nem sikerült eldönteni, hogy mi nehezebb: együttélni azzal, akit szeretünk, vagy szeretni azt, akivel együttélünk.

Sok ember köszönheti a szerencséjét a jó tanácsoknak, amelyeket nem fogadott meg.

Az igazi újságíró a nap és éj minden órájában tud tejeskávét inni.

Az élet (...) hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.

Ó, micsoda hátborzongató nagy gyönyörûség az igazság! Nem csoda, hogy emberek pokoli kínok közt haltak meg érte, nem csoda, hogy fanatikus szerelmesei vannak, nem csoda, hogy nem félik a börtönt, a számûzetést, a földi poklot, a halált! Kimondani az igazságot, átgázolni érette megcsúfolóinak tömegén, eltûrni a bántásukat, a szeges korbácsot, amit a hatalom a kezükbe adott - mindenért, mindenért megvigasztal az a tudat, hogy néhány ember szemében szikrát fakasztottunk, s hogy kikerestük a lelkükben ezt a szent érzést. Ó, minden ember tele van az igazsággal, ha van valaki, aki megmutatja neki.

Nincs pozitívabb élvezet, mint mikor valami fájdalom kezd megszûnni. A normális állapotból való élvezetes fellendülés soha nem oly kielégítő, mint a rosszból való érezhető kikecmergés.

Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.

Isten meg fogja bocsátani egy anyának, amit gyermeke boldogságáért tesz.