Molnár T. Eszter

Szívás felnőni, mert amíg egy óvodányi viháncoló kisgyerek az cukiság, addig hat beszélgető tizenévestől mindenkit kiver az ideg.

A tanároknak a szabályok néha fontosabbak, mint a gyerekek.

Minden jó után jön valami rossz, néha több, néha kevesebb, mintha ki lenne mérve, hogy egy adag öröm mennyi szívást tud még pont elviselhetővé tenni.

A hétvége a magabiztosaknak való, azoknak, akiknek vannak terveik, akik be tudják osztani az üres órákat.

Az a baj, hogy mindenki csak beszélni akar, és alig akad valaki, aki szívesen végighallgat másokat.

Hiába kicsi és béna egy család, csak annál jobban hiányzik, aki kiesik belőle.

Semmi sem tesz olyan jót szomorúság ellen, mint egy kis fütyörészés.

Kényelmetlen (...) a magány, de legalább biztonságos, mert aki mindig egyedül van, azt senki sem tudja kinevetni.