Monika Feth

Nézd realisztikusan a problémákat, és félig már meg is oldottad őket.

Megérintelek és félek hogy ujjaim összetörnek téged.

Szentséges Szûz Mária, aki teherbe estél bûnbeesés nélkül, kérlek, segíts, hogy bûnbe essek teherbe esés nélkül!

- Szerethet az ember olyasvalakit, akitől fél? – kérdeztem. - Félhetsz olyasvalakitől, akit szeretsz – válaszolta.

Õ maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tûnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket.

Visszafogottsága már-már ridegséggel volt határos. Jéglány – így nevezte őt magában. És az volt az egyetlen vágya, hogy megtörje a jeget, mely alatt megbújt a nő.

Mélyen legbelül tudta, hogy ez csak önámítás. Olyan volt, amilyen. Nem futhatott el a sorsa elől, hiába próbálta meg újra és újra. Számtalan csatát vívott már meg önmagával. És mindet elveszítette.

Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk.

Ha az ember szerelmes, akkor mindent szabad. Akkor miénk a bolondok szabadsága!

A szerelem nem kérdezi meg, jókor jön-e, mielőtt hatalmába kerít.

Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember (...). És soha nem felejti el.

A szerelem olyan, mint a naplemente. Giccsesnek tartod, de mégis lélegzetelállítónak.

Egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy sírj miatta.

Egy házasságnak akkor szakad vége, ha már nincs mit mondani egymásnak. És akkor, ha már érzések sem kötik őket egymáshoz. Ahol még van veszekedés, ott remény is van.

Olyanok vagyunk, mint a hangyák (...). Egész életünkben serénykedünk, és teljesen mindegy, hogy meghalunk-e vagy sem, mert a többiek nélkülünk is tovább serénykednek.

Minden szerelemhez tartozik egy dal.

Ha nevet, sokkal többet meg lehet tudni egy emberről, mint ha sír.

Az idő minden sebet begyógyít - (...) ez a mondat csupán kegyes hazugság. Hogy vannak olyan sebek, melyeket semmi és senki sem gyógyíthat be.

FÁJDALOM és néha több kell mint a kevéske élet néha tûznek kell égetnie bőröm hogy tudjam még itt vagyok.

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tûnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.