Móricz Zsigmond

Az író, ahogy öregszik, elveszíti olvasóit. Azok, akik vele indultak, akik annak idején oly izgalomban voltak egy-egy írásától - jobban megvénültek, mint ő, sőt meghaltak. Az új generációk meg kiközömbösítik magukból az öreg írót. (...) A régi író problémái vele avulnak el, mikor ő unatkozva hallja a fiatalok tüzes vitáját régen elintézett kérdésekről.

A háború mindent elpusztít, s csak a béke termel.

Hogy mi a szerelem, azt nem tudom: de azt nem is nekem kell tudnom, hanem a fajnak, a létezésnek.

A lélek titkainak birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.

Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.

Az egyén, széthullva magános tételekre, valóban "vihar a pohár vízben" - az egész emberiséget képviseli, de mégiscsak a tengeren van az igazi vihar, és az emberiség nagy tömbjei produkálják a gigantikus cselekvéseket.

Mindenkinek a feleség az élet legnagyobb problémája.

A szerelem lelki életet élő embernek egyáltalán nem való.

Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.

A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.