Szerző

Neal Shusterman

Idővel minden vihar kellemes szellővé szelídül.
Míg a szabadság fejlődéshez és felvilágosodáshoz vezet, addig az engedélyezés lehetővé teszi a gonosznak, hogy fényes nappal is viruljon, holott a fény a halálos ellensége. Az öntelt diktátorok engedik az alattvalóiknak, hogy a világ bajaiért azokat hibáztassák, akik a legkevésbé képesek megvédeni magukat. A dölyfös uralkodók Isten nevében engedélyezik a mészárlásokat. Az önelégült államfők szabad utat engednek mindennemû gyûlöletnek mindaddig, amíg ez a saját érdekeiket szolgálja. És a sajnálatos igazság, hogy az emberek erre nagyon is fogékonyak. Az engedély a szabadság hatalmasra puffadt hullája.
Mindegy, ki tartja a fáklyát, mindig ő veti a legmélyebb árnyékot.
Az "útszél" megannyi cselekedet kiindulópontja lehet. Ha lelépsz onnan, és megteszed az első lépést az úton, sorsfordító utazásban lehet részed. Másrészt viszont, ha valakit erővel löknek le onnan, könnyen egy kamion kereke alatt végezheti.
Ártatlanságunk eleve értelmetlen halálra van ítélve, és mi magunk vagyunk a hóhérai: áldozatul esik a hibáinknak, amiket soha nem tehetünk meg nem történtté. Eltemetjük hát a tágra nyílt szemû csodálkozást, amely valaha éltetett minket, és lecseréljük a sebekre, amelyekről soha nem beszélünk.
A legnagyobb kívánságom az emberiség számára nem a béke, a kényelem vagy az öröm. Hanem az, hogy mind haljunk meg kicsit belül minden alkalommal, amikor mások halálát látjuk. Mivel egyedül az együttérzés fájdalma tesz minket emberekké. Nem létezik olyan isten, aki segíthet rajtunk, ha ezt elveszítjük.
A mártírok igazabban tanúskodnak, mint az élők.
Az embereknek megvan az a tehetségük, hogy a helytelen viselkedést hírnévvel jutalmazzák.
A szenvedés fenyegetése nélkül nem tapasztalhatjuk meg a valódi boldogságot sem. A legtöbb, ami jut, az a kellemes.
A szenvedés felszabadít, hogy örülhessünk annak, hogy emberek vagyunk.
A bûntudat a megbánás ostoba unokatestvére.
A láng nem azért van, hogy örökké égjen.
A valódi vigasz értéke vetekszik az aranyéval.
Ahol hatalom van, ott mindig lesz valaki, aki rájön, hogyan ragadja magához.
A tudás az tudás, akár használod, akár nem.
A törvény szent, és bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy tudjuk, mikor kell megszegnünk.
A tudásnál rémisztőbb a nem tudás.
A tanulás óhatatlanul megsebzi az embert. Okkal, de attól még megsebzi.
Mások motivációjából könnyû fegyvert kovácsolni.
Egy bocsánatkérés elég (...). Különösen akkor, ha őszinte.