Ártatlanságunk eleve értelmetlen halálra van ítélve, és mi magunk vagyunk a hóhérai: áldozatul esik a hibáinknak, amiket soha nem tehetünk meg nem történtté. Eltemetjük hát a tágra nyílt szemû csodálkozást, amely valaha éltetett minket, és lecseréljük a sebekre, amelyekről soha nem beszélünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy elismerjük a bajok létezését, összejátszunk velük, szemet hunyunk felettük, mohón magunkhoz öleljük a betegséget és a szenvedést, önmagunkat döntve romba test és lélek szörnyû bûnében: nem csupán tétlen szemlélői, de aktív részesei vagyunk önmagunk lerombolásának; nem csupán álldogálunk az omló ház alatt, de mi rogyasztjuk magunkra a tetőt; és nem csupán kivégeztetünk, de hóhérok is vagyunk, mégpedig önmagunk hóhérai. Oliver Sacks
2. Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik. Susanna Tamaro
3. Az emberek sietve ítélkeznek, hogy őket meg ne ítéljék. Ne is csodálkozzunk ezen. A legtermészetesebb gondolatunk - az, amely szinte ösztönösen, természetünk mélyéről tör elő - ártatlanságunk gondolata. Albert Camus
4. Tökéletes bûntény: soha nem tudjuk kideríteni, ki ölte meg az örömünket, hol vannak a bûnösök, és miféle okok vezérelték őket. De ezek a bûnösök, akik nem fedik fel a kilétüket, vajon tudatában vannak-e egyáltalán a tettük súlyának? Szerintem nem, mert ők is a saját maguk által teremtett valóság foglyai - legyenek bár depressziósak vagy arrogánsak, kisemberek vagy nagyhatalmúak. Paulo Coelho
5. Amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség. Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg.
6. Az árulót elfelejtjük. Az áruló nincs, meghalt, nem is ismertük soha. Nem terheljük az emlékezetünket a képével. A legnagyobb büntetés a felejtés. Szabó Magda
7. Mind halandók vagyunk. Megbetegszünk, és meghalunk. Manapság szeretnénk megfeledkezni erről, de a tényt szem előtt kell tartanunk. Amíg tagadni próbáljuk törékenységünket és mulandóságunkat, addig kapkodni fogunk az egyre drágább és egyre csekélyebb eredményekkel járó ellátás után, és méltóságunkat feladva átkozni a világot és az orvosokat, amikor eljön az elkerülhetetlen vég. Julian Sheather
8. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bûneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.
9. Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tûnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Lénárd Sándor
10. Mindannyian követünk el szörnyû hibákat az életünk során. Teszünk olyasmiket, amiket semmiféle bocsánatkérés nem tehet jóvá. De élni kell tovább. Meg kell próbálni valami új boldogságot találni. Mindegy, mennyi mindent vesztettünk.