Niccolo Machiavelli

Olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.

Ha az emberek jót kapnak onnan, ahonnan rosszat vártak, szívesebben elkötelezik magukat jótevőjüknek.

Az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják.

Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszerettette magát velük, mint akitől félnek; mert a szeretet olyan egyezség, amelyet az emberek rosszaságból és minden alkalommal, mikor érdekük kívánja, érvénytelennek tekintenek; a félelmet pedig a büntetéstől való rettegés ébren tartja.

Minél több homokszem pergett le életünk homokórájából, annál tisztábban láthatunk át rajta.

Úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét.

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.

A paradicsomba csak a poklon keresztül vezet az igazi út.

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Könnyû a gyógyítás a baj elején, noha nehéz a felismerés, míg idő múltával, ha nem ismerik fel és nem gyógyítják, könnyû lesz a bajt megállapítani, de sokkalta nehezebb az egészséget helyreállítani. Az állam ügyeiben is így van ez: messziről felismerve, ami csak eszes embernek adatik meg, a születő bajok hamar nyernek orvoslást, de ha idejében fel nem ismered, s már mindenki meg tudja különböztetni őket, nincsen többé orvoslásuk.

Az emberiség többnyire már kitaposott úton halad, s cselekedeteit az utánzás vágya vezérli, bár úgysem lehet teljesen a mások példáját követni, sem a virtust, melyet szem előtt tartasz, mindenben utolérni; az óvatos ember mindig a nagy emberek járta utat követi, vagy azokét, akik a nagyokat kiválóan utánozták, s így, ha virtusban példaképét utol nem is éri, legalább megközelíti. Akárcsak az óvatos íjászok, akiknek a célpont, ahol sebesíteni akarnak, túl messzinek tetszik, és tudván, meddig visz íjuk, magasabbra céloznak, mint a kitûzött pont; nem azért, hogy olyan magasságba röpítsék nyilukat, hanem, hogy ilyen magas célzással oda küldjék, ahová akarják.

Az emberek többségéről elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők, gyávák, kapzsiak, és amíg sikered van, addig odaadó híveid. Felajánlják a vérüket, a vagyonukat, az életüket, a gyermekeiket, ha az áldozatra csak a távoli jövőben van szükség. De ha a pillanat eljön, és ígéretüket be kell váltaniuk, ellened fordulnak.

A bölcs ember elsőre azt teszi, amit a bolond csak utoljára.

A harc nem halasztható el, csak késleltethető az ellenséged javára.

Inkább legyen az ember szenvedélyes, mintsem óvatos, mert a szerencse olyan, mint az asszony, csak akkor tartod kordában, ha ütöd-vered.

Megjegyzendő, hogy az ilyen véget, amely egy elszánt ember elhatározásából szokott születni, a fejedelmek el nem kerülhetik, mert bárki megtámadhatja őket, aki maga a haláltól nem fél.

A cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat kiszámításában és a határozott cselekvésben.

Könnyebben tartható kézben egy szabadsághoz szokott város a saját polgárai révén, mint bármilyen más módon.

A leghasznosabb erődítmény (...), ha a nép szeret.

Saját fegyverei nélkül egyetlen birodalom sem lehet biztonságban, s csak jó szerencséjében bízhat, hogy megmenekül a bajtól.