Az emberiség többnyire már kitaposott úton halad, s cselekedeteit az utánzás vágya vezérli, bár úgysem lehet teljesen a mások példáját követni, sem a virtust, melyet szem előtt tartasz, mindenben utolérni; az óvatos ember mindig a nagy emberek járta utat követi, vagy azokét, akik a nagyokat kiválóan utánozták, s így, ha virtusban példaképét utol nem is éri, legalább megközelíti. Akárcsak az óvatos íjászok, akiknek a célpont, ahol sebesíteni akarnak, túl messzinek tetszik, és tudván, meddig visz íjuk, magasabbra céloznak, mint a kitûzött pont; nem azért, hogy olyan magasságba röpítsék nyilukat, hanem, hogy ilyen magas célzással oda küldjék, ahová akarják.