Nicholas Sparks

Gyûlöllek, mert én téged választottalak, de te megfosztottál ettől.

Hogyan tudná bárki elmagyarázni a színeket egy vakon született embernek? Meg lehet próbálni persze, de az eredmény annyi lenne, hogy a vak megértené a szavakat, de a mögöttes tartalom rejtély és talány maradna számára.

Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerû pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tûnhet.

- Te férfi vagy (...), a férfiaknak vágyaik vannak. - Miért, a nőknek nincsenek? - De, természetesen vannak, de minket nem a vágyaink irányítanak.

Nem ez volt az első csókunk, de ez vált a kedvencemmé, mivel pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és jelezte az életem egyik legcsodálatosabb momentumát.

Minden fiú így gondolkodik! Azt hiszik, hogy bármilyen helyzetből kivághatják magukat a megfelelő szavakkal, és mindig azt akarják, amit nem kaphatnak meg. Ez beléjük van kódolva. (...) Ez a pasi egyszeregy.

Minél jobban erőlködsz, annál jobban rád telepszik a reménytelenség.

- Tudom, hogy az Úrnak mindannyiunkkal tervei vannak, de néha egyszerûen nem értem, mi lehet az üzenet értelme. Voltál már ezzel így? - Nos, nem hinném, hogy muszáj mindig mindent megérteni. Szerintem néha elég, ha egyszerûen csak hiszünk.

Az élet - ezt jól megjegyeztem - sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történtté tehetném a szomorúságot, de attól félek, ezzel az öröm is eltûnne.

Melletted akarok felébredni reggelente, esténként téged akarlak látni a vacsoraasztal másik oldalán. Veled akarom megosztani a napjaim minden apró részletét, és hallani akarom a te napjaid részleteit is. Veled akarok nevetni, azt akarom, hogy amikor elalszom, te legyél a karomban. Mert te nem csak az egyik múltbéli szerelmem vagy. Te voltál a legjobb barátom, a jobbik felem, és nem tudom elképzelni, hogy ezt újra feladjam.

Kiváltságos családba születtél. És hogy mihez kezdesz ezzel, az csak és kizárólag tőled függ. Azért vagyok itt, mert veled akarok lenni. De ha nem tartanálak érdekesnek, a világ összes pénze sem tudná megváltoztatni az érzéseimet veled kapcsolatban.

Nekem fogalmam sem volt arról, milyen érzés a szerelem. De ha rád talál, akkor rád talál, és neked fel kell ismerned.

Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségû szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem.

Egyre komolyabban foglalkozott a gondolattal, hogy keressen valakit, akivel megossza az életét. (...) A "minden bizonnyal találhatok" valakit gondolatból "minden bizonnyal találni fogok" valakit lett; végül pedig "minden bizonnyal találnom kell" valakit. Ezen a ponton azonban, bármennyire másként szerette volna is, még mindig oda lyukadt ki, hogy: "valószínûleg nem fogok".

Létezik megfigyelés és tanulmányozás, és van a tudás. Az utóbbinak nem voltam és sosem leszek a birtokában.

Sosem szabadultam meg a bûntudattól és a gyötrelemtől. Pusztán elszunnyadtak bennem ezek az érzések, ahogy a mackó saját szöveteiből táplálkozva alussza téli álmát arra várva, hogy eljöjjön az ő ideje.

Istenem, mennyire szerették egymást! Akár két kölyök, sosem teltek be egymás látványával és érintésével. Puszi és simogatás, mindig kéz a kézben, kihívó pillantások - mintha soha senki nem vette volna a fáradtságot, hogy elmondja nekik, a házasság nehézségekkel jár.

Én nem akarok felnőtt lenni. (...) A felnőttek mindig azt mondják, hogy bonyolultak a dolgok.

A hallgatás a legocsmányabb árulás.