Nicole Krauss

Azt hiszem, ha az ember elválik valakitől, akivel hosszú ideig volt együtt, gyakran előkerülnek olyan dolgok, amiket a másik jelenléte miatt elfojtott vagy korlátok közé szorított. Mikor egy kapcsolat megszakad, az első hónapokban az ember villámgyorsan növekszik, mint a természetfilmekben, mikor többhétnyi felvételt játszanak le felgyorsítva, hogy pillanatok alatt mutassák meg, hogyan bomlik ki egy virág, de a valóságban az ember végig ott növekedett a felszín alatt, és csak az új szabadság, az ijesztő egyedüllét miatt engedheti meg magának, hogy ezek az elfojtott dolgok feltörjenek, és kibomoljanak a fényre.

A hit a passzív bizalmával megköveteli, hogy az ember mások kezébe adja, és ily módon a legrosszabb fajta ármánykodásnak szolgáltassa ki magát.

A gyerekkor egy folyamat, amelynek során az ember lassan újjáépíti önmagát a világból kölcsönvett anyagokkal. A gyerek egy átlagos pillanatban, ami fel se tûnik, elveszíti az utolsó atomot is, amit az anyjától kapott. Teljesen kicserélődött, és már csak és kizárólag a világból áll.

Egyetlen kisgyerek sem hiszi természeténél fogva, hogy a valóság szilárd. Számára a határok rugalmasak: az ő igényeitől függnek. De lassan megtanulja, hogy máshogy higgye.