Nógrádi Gábor

Az édességnek, a sütinek nincs vallása. Ahogy a folyónak, a fáknak, a földnek és az égnek sincs. Ha jól belegondolunk, a világon minden mindenkié: erdők és tengerek, hegyek és városok, napfény és csillagok, meg a kisbabák mosolya. Senki sem teheti a zsebébe ezeket, hogy hazavigye magának és eldugja a fiókjában. A világot senki sem sajátíthatja ki. A világot csak kölcsönkapjuk a gyerekeinktől, hogy megőrizzük nekik, amíg élünk. Aztán pedig ők őrzik tovább a saját gyerekeiknek, a mi unokáinknak. És így tovább. És így tovább. A világ mindenkié a legkisebb halacskától a legnagyobb hegycsúcsig.

Mindennek megvan az ára. Igaz, nem kötelező minden árat megfizetni.

A félelem olyan, mint a szerelem meg a hasmenés. Teljes erővel küzdhetsz ellene, de legyőzni nem tudod.

A feltalálók, a költők, a dolgozatírók és a szerelmesek annyira el tudnak merülni képzelgésük és gondolataik tengerében, hogy percekig tarthat, míg a külvilág jelzése eljut az agyukig.

Nem mindig az az igaz, ami első hallásra igaznak látszik, vagy amit a legtöbb ember igaznak gondol. A legbutuskábbnak tartott véleményben is lehet egy kicsi igazság.

A felnőttek sokkal csúnyábban írnak, mint a gyerekek, mert őket már nem osztályozza senki.

A kutyák olyanok, mint a kisgyerekek: azonnal megérzik, hogy valaki jó vagy rossz ember.

Csak a felnőttek kérdezősködnek folyton, ha valaki jót csinál, hogy miért csinálja. A gyerekek örülnek a jónak, és nem faggatóznak.

Az idő (...) nagy mókamester. Amit este nem teszünk meg, azt néha másnap már nem is engedi megtenni, és ami ellen esetleg reggel tiltakoztunk, azt estére örömmé teszi.