Ugrás a tartalomra
Az édességnek, a sütinek nincs vallása. Ahogy a folyónak, a fáknak, a földnek és az égnek sincs. Ha jól belegondolunk, a világon minden mindenkié: erdők és tengerek, hegyek és városok, napfény és csillagok, meg a kisbabák mosolya. Senki sem teheti a zsebébe ezeket, hogy hazavigye magának és eldugja a fiókjában. A világot senki sem sajátíthatja ki. A világot csak kölcsönkapjuk a gyerekeinktől, hogy megőrizzük nekik, amíg élünk. Aztán pedig ők őrzik tovább a saját gyerekeiknek, a mi unokáinknak. És így tovább. És így tovább. A világ mindenkié a legkisebb halacskától a legnagyobb hegycsúcsig.
Kapcsolódó idézetek
-
Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
-
A hegyek (...) vizet, élelmet és bölcsességet nyújtanak. Mindazt, ami az élethez szükséges. És a hegy az egyetlen dolog, ami pénzzel nem birtokolható. A hegy mindenkié.
-
A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek.
Szvámi Ráma
-
Az érzésekkel szabad ugyan vitatkozni, de nem érdemes. Mert minden igaz, ami a világon megtörténik. És a világon minden megtörténik. A dolgok pedig akkorák, mint az ember. Akkorák a világ dolgai, mint az ember kedve. És ugyanaz a dolog hol nagy, hol pedig parányi, ahogy nagy vagy kicsi bennünk a kedv. A világ ajándék, és benne az összes dolog ajándék, becsomagolva a kedélyek ezerszínû papírjába.
Darvasi László
-
Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben. Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.
Schäffer Erzsébet
-
Mindenki hordoz magában egy erdőt, ami csak az övé, amit kívülről ismer, és ahol biztonságban érzi magát. Nincs szebb dolog a saját erdőnél.
Alex Schulman
-
Attól, hogy a világ, az élet melegebb, puhább lenne, ha volna egy gondoskodó atya, hát, attól még nem lesz. Attól, hogy én szeretném, hogy legyen egy mennyei atyám, attól ez még nem lesz igaz. Ez olyan, mint amikor a magányos kisgyerek barátokat képzel magának.
-
- Mi az igazság?
- A hitünket önmagunkba fektetjük. Olyannak látjuk a világot, amilyen, és reméljük, hogy egy nap az egész emberiség láthatja talán ugyanígy.
- Mi a világunk akkor?
- Egy illúzió, aminek vagy behódolunk - mint a legtöbben teszik - vagy amin felülemelkedünk.
- Mit jelent felülemelkedni?
- Észrevenni, hogy semmi sem igaz, és minden megengedett. A törvények nem a mennyeiségből erednek, hanem indítékból. Most már értem, hogy a hitvallásunk nem arra szólít fel, hogy szabadok, hanem arra, hogy bölcsek legyünk.
-
Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek... egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk... mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.
-
Az embernek nem kell a mások szabályai szerint élnie. Nem kell hagynunk, hogy különféle előítéletek korlátozzanak bennünket. A szüleinktől kapjuk az életünket, aztán a környezetünk és a társadalom alakítja. Az ember vagy beletörődik ebbe vagy a maga útját járja, és megtalálja önmagát. Az élet csodálatos kaland, ha magunk irányítjuk és saját álmainkat váltjuk valóra. Aki nem ezt teszi, sosem fogja megtudni, hogy mi lehetett volna. Soha!
Hugh Hefner