Oravecz Nóra

Az, hogy jó ajándékot tudj venni a másiknak, valami, ami 365 napon át tartó figyelmet igényel.

Nincs olyan, hogy egy álom túl nagy. Az van, hogy elfogadod, idő kell ahhoz, hogy valóra váljon.

Minden élet tökéletes visszatükröződése a hozzáállás és a befektetett munka párosításának.

Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor, amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben, és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más.

A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. Ahol rádöbbensz, hogy még mindig rengeteg kinyitásra váró kapu áll előtted, és még több lehetőség, ami az életedet megváltoztathatja.

Ott kezdődik az "Én", amikor a tetteimet az határozza meg, hogy mit szeretnék, hogy mi az, ami boldoggá tesz, és nem az, hogy másoknak megfeleljek.

Ideje elfogadnod, hogy a képességeink változnak: ami tegnap még lehetetlen volt, elképzelhető, hogy ma már egy pillanat alatt megvalósítható.

Nincs tehetség. Az van, hogy kitartasz, csinálod és ha a 10 000 órás elv alapján élsz - azaz ha valamit legalább addig csinálsz, a szakma mesterévé válsz -, akkor úgyis tehetségessé válsz.

Valójában mindig tudtam, hogy létezel, hogy vagy, hogy jössz. Nem tudtam, hogy honnan, de vártalak és bíztam abban, hogy egyszer megérkezel: jó időben, nem rosszkor, akkor, amikor felkészültünk.

A semmi kellős közepén, egyetlen kötélen egyensúlyozva haladsz, bízva abban, hogy egyszer átjutsz a másik oldalra. Van, hogy belezuhansz a vízbe, ki kell úsznod a partra, hogy aztán az elejéről folytathasd az utat. Van, hogy megtanulod, hogy mit jelent az egyensúly, és bizonyos távokat könnyedén megteszel. Vannak, akik egy tapodtat sem tesznek, csak bámulják a kötelet, és azt mondják, de jó annak, aki a másik oldalon van, míg valójában ők is bármikor oda juthatnának. Ezt az utat teszik meg azok, akik bátran vetik bele magukat az ismeretlenbe. Egy olyan világba, ahol lehet, hogy lesznek találkozások, amik bearanyozzák az életüket, miközben már az első pillanattól kezdve biztos, hogy nem tartanak örökké.

Azt állítani, hogy "én ilyen vagyok, bocsi, nem fogok változni", baromság. Legyél nyitott, ne zárkózz el, ugyanis ezzel is egy olyan reakciót válthatsz ki a másikból, hogy elfut. Soha nem tudhatod, lehet, hogy valaki olyan jön az életedbe, akiért képes leszel átalakítani a szokásaidat. Egy kapcsolatban mindig lesznek nehézségek, mindkét ember életében ott a hullámvasút, és az bizony nem mindig a boldogságról szól. Viszont ha van valaki, aki akkor is melletted áll, amikor úgy érzed, nincs erőd a folytatáshoz, minden könnyebb lesz.

Neked kell eldöntened, hogy a szőnyeg alá söpröd a port egy életen át, másokat hibáztatva, vagy szembenézel azzal a ténnyel, hogy neked is vannak hibáid, és megérted, hogy azok a bizonyos hibák hogyan hatnak a környezetedre. Ha pedig felfedezed őket, jöhet a feldolgozás, az átírás, hogy aztán tiszta lappal kezdhess egy új életet.

A "véletlenül ismertem meg" és a "pont ott volt" soha nem véletlen. Mindnek célja és oka van.

Ha jobban belegondolok, minden találkozás tanított valamit. Volt, aki megtanított szeretni úgy, ahogy azt gondoltam, hogy soha nem lennék képes, volt, aki jobban hitt bennem, mint én magamban, más pedig megtanított megnyílni, mindenféle maszk, álca nélkül, és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Volt, aki megtanította, hogy minden sebem ellenére is szerethető vagyok. Nézz körbe, és látni fogod ezeket a leckéket.

Aki folyton ugyanazokba a falakba ütközik, lehet, hogy hamis világot kerget, egy illúziót, valamit, ami soha nem tenné boldoggá, vagy épp soha nem fog mûködni. (...) Lépj ki a korlátok közül, lépj egy nagyot, kutass, és hidd el, te is lehetsz boldog, megérdemled, csak végre merj érte tenni - felejtsd el, hogy neked nem jár, hogy te nem kaphatod meg, hogy képtelen vagy elérni.

Hagyd, hogy az élet (...) erősebbé tegyen, bátrabbá, hogy el tudd fogadni azt, ha jön a pillanat, ami mindent megváltoztat majd. Hiszen nem törődhetsz bele abba, hogy az élet annyi, hogy egy olyan megállóban ragadsz, ami nem ott van, ahol lenned kell.

A szeretetet nem tarthatod ketrecben, nem erőszakolhatod ki, nem kérheted azt, hogy maradjon. A szeretet öntörvényû, addig él, ameddig életben tudod tartani, ha pedig menni akar, ő bizony továbbáll.

Vajon hányszor van, hogy tálcán kínálják a boldogságunk forrását, és nem merjük elvenni, mert attól félünk, valaki lecsapja a kezünkről, vagy épp nem tudjuk felfogni, hogy megérdemeljük? Közben meg az igazság az, hogy csak azzal mûködhet, akivel mûködnie kell, és azt csaphatják le a kezedről, akinek köze nincs a tiédhez. Csak élvezd azt, amit hoz a pillanat, felesleges a jövőn aggódni, azt úgyis ez a perc hozza el és alakítja.

Hidd el, hogy egyszer lesz valaki, aki úgy lát tökéletesnek, ahogy vagy. Aki senkire sem cserélne el, mert tudja, gyémánt van a kezében. De ahhoz először neked kell felfedezned, hogy mennyire értékes vagy. Hogy mennyire jó, hogy annak születtél, akinek - és hogy még véletlenül sem kell beérned kevesebbel, mert a kevesebb megalkuvás. Az, aki pedig szereti magát, nem alkuszik meg. Hisz abban, hogy megérdemli, hogy szeressék.

Ne hagyd, hogy lepofozzanak az útról. Az ellenszél mindig erősebbé tesz, edz, és bizony az, aki hagyja, hogy elfújja őt, soha nem fogja megtudni, hogy milyen jutalom várt rá. Mindig csak egy lépés, de közelebb jutsz hozzá. Senki sem siettet, te se sürgesd magad.