Oravecz Nóra

Aki türelmetlen magával szemben, soha nem lesz boldog, mindig kapkodni fog, hiszen abban a pillanatban, hogy megkapja azt, amire vágyik, valahogy minden értelmét veszti, hiszen nincs már miért küzdeni.

Tedd a valóságod részévé azt, hogy megbecsülnek és szeretnek, mert a helyed egy férfi tenyerén van, és nem a talpa alatt. Nincs olyan, hogy valaki nem érdemli meg a boldogságot. Létezik és megkaphatod, de csak akkor, ha elfogadod. (...) Ne keresd folyton a nehézségeket, néha csak fogadd el az ajándékot, azt, ami boldoggá tesz, ami teljessé teszi az életedet. Húzz egy vonalat, és kezdd újra: hittel magadban, hittel abban, hogy boldog lehetsz, és hittel abban, hogy csak azért, mert mások szenvednek, neked még nem kell csatlakoznod hozzájuk.

Ha legalább egyszer nem próbálsz meg a saját utadon járni, akkor előfordulhat, hogy élőhalottként fogod leélni az életedet, folyton azon agyalva, hogy milyen lett volna, ha megteszed.

Ahhoz, hogy a saját életed szuperhősévé válj, nem kell mást tenned, mint hogy ragyogó szemmel, bizalommal a szívedben minden tőled telhetőt elkövetsz azért, hogy boldog legyél. Az, aki észre meri venni, hogy az ő életében is van valami plusz, amiért erre a földre megszületett, úgy fogja érezni magát, mint a főhősök a filmekben, akikről kiderül, hogy szuper-erővel bírnak, és ha nem tesznek valamit, az egész világ megsemmisül.

Mindenki nagy dolgokra hivatott. Mindenkinek van szuper-ereje. Csak rá kell jönnöd, hogy a tiéd mi.

Minden emberben van egy kapcsoló, ami képes felszítani benne a tüzet, amitől csillogni kezd a szeme.

Azt akard, aki téged szeret, aki csak rád vágyik. Olyat, aki tudja, hogy mennyire szerencsés, mert mellette vagy - de ezt csak akkor teheti meg bárki, ha először elfogadod magad. Hogyan is tisztelhetnének, ha bármit megengedsz a másiknak azért, hogy megkaphasd azt, amire vágysz - még akkor is, ha az csak egy ölelés, ami nem is valódi? Egyszerûen nem érheted be olyannal, akinek sohasem leszel elég. Miért is adnál neki energiát? Felesleges. Ne törődj vele, búcsúzz el tőle. Az, aki soha nem tudott szeretni, talán nem is fog... Ne harcolj a szeretetért, nincs rá szükséged. Azt vagy adják, vagy nem. Nem erőszakolhatod meg a másikat, hogy érezzen úgy, ahogy te. Megpróbálkozhatsz vele, hagyhatod, hogy kihasználjon, megmentheted az életét, csak épp pontosan így fogod elérni azt, hogy soha ne akarjon többet tőled.

Ne raktározd tovább a fájdalmat, engedd el, menj tovább, ne bénítsd magad olyan emlékképekkel, amik már soha nem történnek meg újra. Nyitottnak kell lenned az újra, mert másképp örökre benne ragadsz egy érzésben, ami, ha nem vigyázol, csak az őrületbe fog kergetni. Lépj túl rajta, nincs rá szükséged. Ha képtelen vagy rá, készülj fel a legrosszabbra: az utolsó boldogságcseppet is kicsavarja a szívedből, majd darabokra tépi, te meg semmit sem tudsz tenni ellene egészen addig, amíg meg nem érted, hogy a szeretet nem bánt, nem sebez, nem akar fájdalmat okozni. Ellenben támogat, fogja a kezedet, és erőt ad, hiszen nem fél melletted lenni.

Akármennyit is hazudhatsz, akárkit is húzhatsz az életedbe, van, akit képtelenség helyettesítened, egyszerûen nem fog menni. Megpróbálhatod, de hamar rájössz, belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszel képes úgy érezni magad, mint mellette. Ha ezt képes vagy megérteni, többé nem keresed őt másban, többé nem próbálod elfelejteni, egyszerûen csak elfogadod, hogy lehet, az életedben senki sem lesz olyan hatással rád, mint ő volt - de továbblépsz.

Sok szál fut még be az életedbe, hagyd, hogy megérkezzenek. Ne te akard eldönteni, hogy meddig tart, élvezd a pillanatot. Van, hogy egyetlen mosoly, egyetlen pillanat többet ad és tanít, mint bármi más.

Sokan fogják várni a pillanatot, amikor elbuksz, még többen akarnak majd ártani neked, de a te dolgod csak annyi, hogy ne vegyél róluk tudomást. (...) Abban a pillanatban, hogy figyelmen kívül hagyod a külvilágot, és nem azonosulsz a rólad alkotott véleményükkel, végre önmagad tudsz lenni. Nem az, aminek mások látnak, hanem az, aki valójában vagy.

Tudd, hogy mi tesz boldoggá, és tarts ki mellette mindenáron - akkor is, ha mások támadnak érte, ha egyedül maradsz, ha senki sem támogat. Igen, nehéz lesz. Támadni fognak, magadra is maradhatsz. De tudod, az az élet, amit megedzenek, nagy dolgokra képes. Az, amelyik mindent kibír, a nehéz leckéket is megoldja, mert tudja, képes rá.

Nagyon fontos, hogy amikor nagy sikert fut be egy könyved, ne hidd el, hogy te vagy a zseni (...). A legjobb sztorik, könyvek, történetek mindig csak úgy jönnek valahonnan - nem te találod ki.

Az élet folyton tesztel, ha nem figyelsz, könnyedén elbukhatsz. Megtörténhetnek a legjobb dolgok, de ne várd, hogy a rossz majd elkerül. Megvalósíthatod az álmaidat, haladhatsz az újak felé, de egy dolog biztos: folyton fejlődnöd kell, és bizony csak úgy válhatsz erősebbé, ha az élet folyamatosan próbára tesz.

Megváltozik a mosolya annak, aki tudja, hogy merre tart. Mélyen a szívében dobog az érzés, hogy van tovább.

Minden kapu nyitva áll előtted, csak be kell sétálnod rajtuk - persze arról is tudnod kell, hogy az út rögös, akadályokkal, kátyúkkal teli, szûk ösvény. Olyan, amin ha nem figyelsz, pillanatok alatt a sötétségben találod magad. Hogy onnan képes leszel-e kimászni, csak rajtad múlik - és azon, hogy mennyire figyelsz.

Talán túl sokat agyalunk azon, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e boldogság, hogy szeret-e majd, hogy marad-e, hogy mit akar, hogy miért nem történik az, amit te szeretnél, miközben elfelejtünk valamit: megélni a pillanatot, ami mindig ott áll előttünk arra várva, hogy szebbé tegye a napunkat.

Az, aki bátor, az, aki nyitott, folyton tanul, változik. Beengedi azt, ami érkezik, ad neki egy esélyt, de sohasem ítélkezik. Halad a saját maga megismerése felé vezető úton - letéríthetetlenül, akadályokkal nem foglalkozva valósítja meg magát.

Mindig beleképzeltem másokba mindenfélét, és így olyan valakinek a szeretetére vágytam, aki valójában nem is létezett. Az viszont, hogy igazából milyenek az emberek, nem érdekelt. Nem tudom, milyen az, ha valakit úgy igazából ismersz. Érted? Nyilván milliószor csalódtam emiatt, legyen szó barátságról, vagy épp pasikról. Ami nem is csoda, hiszen nem a valóságra figyeltem, hanem az elképzeléseimet akartam ráerőltetni az emberekre.

Az életnek egyetlen értelme van: hogy szeress, és hogy szeressenek. Hogy érezd, tartozol valahova. De csak az után, hogy megtaláltad a helyedet.