Orhan Pamuk

Nincs olyan régi dolog, amit ne lehetne újjávarázsolni: ha az ember van annyira okos és higgadt, hogy ne dőljön be a folyton változó divatnak és az átmeneti hóbortoknak, akkor a régit egy kis csavarral újjávarázsolhatja.

A kutyák beszélnek, de csak azok számára, akik képesek meghallgatni őket.

Az igazi tisztelet nem a szívből, hanem apró szabályokból és az alázatosságból fakad.

Ha nem akarsz csalódni a festészetben és a mûvészetben, ne tekintsd a mesterségednek, bármilyen tehetséges vagy is; a pénzt és a hatalmat máshol keresd, de ne fordíts hátat a mûvészetnek akkor se, ha a tehetséged és a munkád elismerését nem kapod meg.

Az igazi tehetségnek, az igazi mûvészetnek nem árt az arany és a hírnév. Sőt, az igazat megvallva, a tehetségnek joga van a pénzre és a dicsőségre.

Ha csak egyszer is félelmét legyőzve cselekszik az ember, mássá válik.

Minden ostoba azt hiszi, hogy a szerelme külön sürgősséget igényel, pedig azzal, hogy szerelmüket kinyilvánítják, fegyvert adnak szerelmesük kezébe, aki - ha csak egy csöpp esze van - késlekedik a válasszal.

Vannak sietős ostobák, akik a házasság előtt lesznek szerelmesek, de lobogásukkal elégetik a szerelmet. Miért? Mert azt hiszik, hogy az élet legfontosabb célja a szerelem. (...) Az igazi cél a boldogság. A szerelem és a házasság célja is ez.

A házasság előtt fellángoló szerelem a házasságban kialszik, csak üres és szomorú helye marad. A házasság után érzett szerelem is elmúlik persze, de a helyét a boldogság foglalja el.

Könnyebb az élet, ha alázatosan tudomásul vesszük a tényeket.

A világ és az ország dolgait nem lehet kizárólag jósággal intézni; a rosszra éppolyan szükség van, mint a jóra, bûnre éppúgy, mint a jótettre.

A szépség nem más, mint hogy a szem a világban újra felfedezi azt, amit az ész magától tud.