Orhan Pamuk

Az irodalomnak nem az életről, hanem az irodalomról kell szólnia!

A szerelem az a boldogító állapot, amikor az ember bár módja volna rá, visszautasítja a kínálkozó alkalmakat.

Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?

Talán nem a legelső percben történik, de miután meglátta a férfit, a nő tíz percen belül pontosan tudja, hogy kicsoda, vagy legalábbis mit jelenthet számára, szíve mélyén az is eldőlt, hogy bele fog-e szeretni.

Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.

A hit nem józan megfontolás vagy logikus gondolkodás kérdése, hanem azon múlik, hogyan éli az életét az ember.

Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi fájdalmat okozhat.

Döntöttem... nem tagadom meg az igazi énemet. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. (...) Már nem ijedek meg, ha valaki másnak látom magam álmaimban.

Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.

Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.

Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tûnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják.

Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.

Személyesen és közösségként is mindannyiunkat nyugtalanít, hogy mit gondolnak rólunk mások, idegenek, mindazok, akiket ismerünk. Ez a nyugtalanság fájdalommá nőhet, elhomályosíthatja a valósággal való kapcsolatunkat, és ha magánál a valóságnál is fontosabb lesz, problematikussá válik.

A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.

Bár az élet nagy kérdéseire soha nem kapunk választ, mégis jó feltenni ezeket a kérdéseket.

Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.

A közös titok jó kezdet lehet egy barátsághoz.

Minden emberi élet mögött ott rejtőzik egy hópehely, egyfajta belső térkép; bár távolról mindenki egyformának tûnik, ha ki-ki megfejti saját hópelyhének titkát, hamar kiderül, valójában mennyire különböző, egyedi és bonyolult minden egyes emberi élet.

Mindannyian nyom nélkül hagyjuk magunk mögött saját ostoba és jelentéktelen életünket.

Az igazi költészet csak rövid ideig képes együtt élni a boldogsággal. Egy idő után vagy unalmassá válik a boldogságban fogant vers és a boldog költő, vagy az igazi költészet tönkreteszi a boldogságot.