Oscar Wilde

Aki megmondja az igazat, azt előbb-utóbb nyakon csípik.

Ki-ki a saját életének ördöge, és csinál belőle poklot.

Londonban nagy a köd és sok a komoly ember. Hogy a nagy köd van a sok komoly embertől, vagy a sok komoly ember van a nagy ködtől, azt nem tudom.

A férfiak fáradtságból házasodnak; a nők kíváncsiságból: de mindegyik csalódás a végén.

A legrosszabb dolog a románcokban, hogy a végére teljesen romantikátlan lesz tőlük az ember.

A leghétköznapibb dolog is megédesül, ha rejtegeti az ember.

Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk.

A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli.

Minden kép, melyet érzéssel festettek, a festő arcképe, nem a modellé.

Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.

Az ember nem lehet elég óvatos az ellenségei megválasztásában.

Az öregkor tragédiája nem az öregség, hanem a fiatalság.

Egy barát bánatát megosztani könnyû, de rendkívüli karakterre vall, ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is.

A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit.

A becsvágy a bukás utolsó mentsvára.

Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz.

Szerelem nélkül az élet nem több, mint faragatlan szikla, mely az isteni szobrász lábainál nyugszik a kőfejtőben.

A tapéta meg én halálos viadalban állunk egymással. Vagy nekem, vagy neki, de egyikünknek mennie kell.

Egy élet sincs tönkretéve, csak az, melynek fejlődését megállítják.

Azok a szenvedélyek zsarnokoskodnak rajtunk legerősebben, melyeknek eredetét eltitkoljuk magunk előtt. Azok a leggyöngébb mozgató okaink, melyeknek természete öntudatossá vált bennünk.