Oscar Wilde

A nők inkább el tudják viselni a szenvedést, mint a férfiak. Õk érzéseikből élnek.

Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

De nézz szemembe, majd az megfelel, mért nem bir szájam, ajkam zengeni; ha ezt sem érted, váljunk csendben el.

Az igaz barát szemből támad.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.

A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát jelentik az erkölcsön.

Én az életet sokkal fontosabbnak tartom, semhogy komolyan beszélhetnék róla.

Éveket élhetsz anélkül, hogy igazán élnél, aztán egyszer csak az egész élet belesûrûsödik egyetlen órába.

A nők arra valók, hogy szeressük, nem pedig arra, hogy megértsük őket.

Soha nem halasztom holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok.

Aki folyton a múltját fürkészi, nem érdemli meg, hogy jövője legyen.

Az élet mûvészi szempontból leginkább attól kudarc, amitől megkapja a maga mocskos kis biztonságát: hogy soha nem élhetjük át kétszer ugyanazt az érzést.

A természet nem a vagyontárgyunk: úgy kell átadnunk gyermekeinknek, ahogy kaptuk.

A csók nem csupán két test, de két lélek nagy összetartozásának jele. Az Örök Szellem üzenete. Ráadásul ha bûnösnek is nevezhető - e csók! -, és ha oly soká vártunk rá mégis, talán végzetünk felé indulunk vele.

A szerelem misztériuma nagyobb, mint a halál misztériuma.

De hát mit ér a barátság, ha az ember nem mondhatja ki kereken, ami a szívén fekszik? Kedveskedni, kellemes dolgokat mondani és hízelegni mindenki tud, de az igazi jó barát mindig kellemetleneket mond és nem törődik azzal, hogy fájdalmat okoz. Sőt, az igazi hû barát szinte keresi rá az alkalmat, mert tudja, hogy jót cselekszik vele.

Sok ember cselekszik helyesen (...), de beszélni már annál kevesebb beszél helyesen, ami arra vall, hogy a kettő közül a beszéd sokkal nehezebb és finomabb dolog.

Õrizd a képem itt, habár csak árnyék, És ne tekints olyan dologra, mely nem Engem mutat. Féltékeny arra lelkem, Miben szemed gyönyört lel.

Szeretni: két világ találkozása, Folyton megújhodó, örök cseréje.

Időt fecsérel az, ki álmokat fejt.