Papp Csilla

A barátság nem "csak úgy" létezik a világban, és találkozunk vele különböző élethelyzetekben. A barátság különleges állapot, melyet, ha egyszer elértünk valakivel, meg kell tudnunk tartani. Olyan gyöngyszeme ez a sorsunknak, amit ajándékba kapunk, és rajtunk múlik, vigyázunk-e rá eléggé, vagy elveszítjük. Egy embernek több gyöngyszeme is lehet, de minél több van, annál értéktelenebbek a gyöngyök számára. Nem kell gyûjtenünk őket, hogy később eldicsekedjünk vele, hogy nekem ennyi vagy annyi van, hanem ha találunk ilyet, akkor ismerjük fel, és vigyázzunk rá egész életünk során. Csiszolgassuk, fényesítsük, hogy minél ragyogóbb legyen, és hagyjuk magunkat is megérinteni, hogy mi is ilyen ragyogó gyöngyök lehessünk a barátunk ékszerdobozában.

Ha két ember az életük egyes szakaszában annyira közel áll egymáshoz, hogy őszinte barátság fûzi össze őket, akkor az hogyan múlhat el? Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát.

Azért szeretek gyermekek közt lenni, mert ők még olyan ártatlanok, nem akarják magukat megjátszani, úgy élnek, ahogy a felnőttek már sohasem fognak.

A szerelmet nem lehet irányítani, vagy van, vagy nincs.

A fájdalom csak akkor tudja felemészteni a sejtjeinket, ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon felettünk.

Amikor fontos döntés előtt állsz, ki kell ürítened a tudatodat. A felesleges gondolatok, lehetőséglatolgatások, hogy ki mit gondol majd, nem szabad, hogy megzavarjanak.

A "mások" mind egyformák valamiben. Megismerik és megértik egymást.

Az emberi létünk mértékegysége a szívdobogás, amely végigkíséri az életünket, és abban a percben, amikor az út végére érünk: megáll.