Papp Csilla

Ha az ember körül forgószél támad, annak különös jelentősége van, akkor biztosan történni fog valami.

A férfiak és a nők sosem fogják ugyanúgy látni a dolgokat.

Nem mindig az a helyes út, ha a homokba dugjuk a fejünket. Van az a szerelem, amiért harcolni kell!

Az élet azok nélkül is teljes lehet, akik nincsenek velünk. Ezt soha ne felejtsd el!

A vonzás törvénye a negatív dolgokra is vonatkozik, sőt azokra csak igazán.

Egy gyereknek néha tilosban kell járnia ahhoz, hogy tapasztalatokat gyûjtsön.

Ne azt nézd, milyen vonzó, a lelkét vizsgáld meg! De azt jól! Nézd meg reggel, délben és éjszaka is! Ha minden napszakban világít a lelke, akkor ő a te embered!

Ez az univerzum egyensúlya. Aki sokat kap, attól sokat vehet el, és ez fordítva is igaz. És ez egy örök körforgás.

A szerelem fehér. A szerelem tiszta és egyszerû. Nincsenek túldíszített bordûrök, egyszerûen sima és tökéletes.

A szerelem lépcsőjén felfelé haladtunk, korábban hol ő volt elöl, hol én, valamelyikünk mindig lemaradt a másiktól, és ebben a pillanatban az volt a legcsodálatosabb, hogy mindketten ugyanazon a lépcsőfokon álltunk.

Az élet is ilyen. Ha valamit teszel, akkor az olyan, mintha beledobnál egy követ a tóba. A tetteid mindig valamit eredményeznek, vagy érzéseket, vagy újabb cselekedeteket, általában mindkettőt. Ha már megtetted, akkor nincs hatalmad felette. Elindulnak a hullámok. Kis kőnél kis hullámok, nagy kőnél nagyobbak. Egyszerre több követ dobálunk, és a hullámok keresztezik egymást.

Minden történésnek megvannak az előszelei, amiről következtethetnénk az előttünk álló eseményekre, csak az agyunkkal nem akarjuk ezt befogadni. Mára már legtöbbünk elvesztette ezt a képességét. Már a megérzéseinkben sem hiszünk. Ebben a materialista világban csak az létezik, amit látunk, hallunk, tapintunk. Lehetőség szerint egyszerre.

Azokról az emlékeimről, amiket már fel tudtam dolgozni, tudok beszélni, de a közelmúltban történtekről, arról, ami még elevenen él bennem, képtelen vagyok a külvilág számára mondatokat megfogalmazni.

A herceg busszal is érkezhet, neadjisten repülővel is, és neki is lesz múltja, jó és rossz napjai.

Egyedül álltam a tömegben, hallottam a saját lélegzésemet és gondolataimat. Hangok szûrődtek be a fülemen keresztül az agyam egyes zugaiba, ahol próbáltak maguknak helyet bérelni, de sehogyan sem sikerült nekik. Ezek a sóhajok, ezek a szavak nem érhetnek el hozzám. Ez nem történhet meg. Ez csak valamilyen rossz álom lehet, én nem állhatok itt. Nem lehetek statiszta egy olyan darabban, amelyet nem is színházban játszanak. Ez gonosz tréfa a sorstól. Egyre csak ömlöttek a könnyek körös-körül mindenhonnan. A fájdalom szaga már olyan erősen beleivódott az érzékszerveimbe, hogy nem tudtam nem érezni. Lassan emésztett el, mint ahogyan bekebelezi a fuldoklót a mérges gáz. Fojtogatott, és nem tehettem ellene semmit.

Soha nem tudhatjuk, mit szán nekünk a sors. Nem ítélhetünk el másokat felelőtlenül.

A regényekben minden lánynak egy szerelme van, senkire rá sem néz, és természetesen minden regényben, romantikus filmben a végén a hősnő ártatlanul, tárt karokkal repül a szívszerelme karjaiba. Ja, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Nincsenek véletlenek. Utak vannak, amiket bejárunk, ki így, ki úgy. Az utak az univerzumon keresztül-kasul léteznek, tér és idő nélkül.

Akit neked rendel az ég, az egyszer csak ott lesz. Az csak jön, majd ott marad. Akkor már tudni fogod.

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon két ember között miért alakul ki barátság. Mi az a mélyebb kapocs, ami eldönti két ember egy életre szóló viszonyát. Számos olyan helyzet adódik, ahol akaratlanul közel kerülünk emberekhez, de mégsem állja ki minden emberi kapcsolat az idő próbáját.